English version Version française Versión espanola Deutsche version Versione italiana Versao portuguese Magyar változat

A gravitáció vonzóerőnek látszik...


Fizika, kozmológia kérdések

Kristóf Miklós kérdezi (kristofmiklos@frímail.hu) Date sent: 2012.01.22. 16:08 Subject: DVAG elemi részecskék
Amit a gravitonokról és részecskékről írsz, az nagyon érdekes. Az elemi részecskék osztályozása, szimmetriái, élettartamuk, a kvarkokból felépülő szerkezet, ezekről mit tudsz mondani?

Kvarkokból nem épül fel semmiféle szerkezet, mert kvarkok nincsenek ! A protonok két részből (és nem háromból) épülnek fel, a neutonok meg 4 részből állnak ami kettő: egy proton és egy elektron. Kvarkokat nem látott még senki, aki azt állítja, hogy látott az hazudik. Valószínűleg lop is. Szóval a kvarkokhoz nem fogok igazodni, neutrínók az nehezebb dolog, mert az úgy látszik kimutatható, talán léteznek, de a neutrínók többsége elmélkedés csak, valószínűleg. Arra még nincs konkrét elképzelésem, hogy a neutrínók milyen módon épülnek fel, de az észjárásod az kezd jó lenni, ennek ellenére még nem gondolom, hogy a kopasz holon vagy kopasz spinon lenne, de meggyőzhetsz ha vannak komoly érveid.

A protont nem értem. Mért pont egyharmad? A proton tömege 1836-szor nagyobb! És hol a 3 kvark benne? A kvarkteória hívei nem az ujjukból szopták az ötleteiket.
A proton tömege nagyobb 1836-szor és az átmérője kisebb háromszor az elektronnál. A tömegének igen kevés köze van a tórusz átmérőjéhez, nem függ össze, legalábbis nem egyenes arányossággal.

A kvarkteória hívei lehet, nem az ujjukból szopták az ötleteiket, de akkor úgylehet a farkukból. Mindent meg lehet magyarázni a tóruszokkal és a 4 elemi részecskével és majd ha ezzel is millió fizikus foglalkozik akkor sokkal jobb lesz mint a kvarkos modell az 1/3 elemi töltéssel.

Feltetted már magadnak azt a kérdést, hogyan lehet egy elemi töltés 1/3 ? Mert ha az a legkisebb töltés, akkor az EGY egész töltést jelent, és nem 1/3- ot.

Az elektronnak nem tulajdonítanak kvarkszerkezetet, mert elemi részecskének tekintik, de ez okozza a gondot is: ha az elemi töltés 1 azaz egy elemi töltés (amit 1/3-nak jelölnek), akkor az elektronban hogyan van háromszoros méretű töltés, vagyis 3 db elemi töltés méret, ha az elektron elemi részecske ? És nem kvarkos.

a Big Benggel hogy állsz?
Big Bang szerintem lehetett, sőt szerintem volt is, sok, a Világegyetem ciklusos, a visszatérés hirtelen lesz, egy szempillantás alatt, valóban egy pillanat alatt, előjelek nélkül, ugyanis fénysebességnél sokkal gyorsabban érkezik, nem látjuk meg. Aztán ismét felrobban.

A Big Bang egy fekete lyuk felrobbanása ! Nagy fekete lyuk. A hajtóerő a DVAG. A gravitonok alkotta DVAG. A gravitonok energiarészecskék, ők működtetik a világot, hajtanak MINDENT. Sebességük c négyzet. Ebből kell összerakni. Semmiből soha nem lesz semmi, Einstein tévedett amikor azt gondolta hogy a tér görbül és a fekete lyukaknál meg is áll a tudománya, hülyeségbe torkollik. A Big Banghoz hirtelen esemény vezet, azért nem látjuk meg mert c négyzettel érkezik ! Az anyag nem vész el csak átalakul !!! Az anyag ami létezik, más nem létezik. Az anyag csak a kétféle graviton és a kétféle töltés. A gravitontenger szerintem végtelen mennyiségű, az Univerzum szigeteket a töltések alakítják ki, ez multiverzumot jelent, de semmiképpen párhuzamos dimenziók meg ilyen hülyeségek, a multiverzumok egymástól távol helyezkednek el, máshol.

szóval szerinted a nagy fekete lyukak is felrobbanhatnak? Úgy tudtam hogy csak a kicsik párolognak el.
Nem lyukak robbannak fel ! Csak egyetlenegy (a mi Univerzumunkban), itt a mi Univerzumunkban csak egyetlen fekete lyuk robbanhat fel, a többi nem. A fekete lyukak NEM párolognak el ! Csak ennek a szerencsétlen Hawkingnak a rémálma a párolgás, jellemző, hogy a fizikusok példaképe a béna. Nincsenek kis, atomos méretű, vagy bolygó tömegű fekete lyukak. Fekete lyuk csak 1.4 naptömeg felett létezhet. Ez az elpárolgás is a relativitáselmélet hülyeségéből ered, mert azt hiszik, hogy a nagyon nagy energiasűrűség addig görbíti a teret, ami nincs, amíg fekete lyuk nem lesz belőle. Negatív energiát, negatív részecskéket, virtuális (nemlétező) részecskéket tételez fel a párolgáshoz, mindegyik abszurdum.
Abban igazad lehet, hogy a tórusz átmérője és a tömeg közt nem egyenes az arányosság. Azért érdekelne, hogy mért éppen egyharmad? Mármint a tórusz átmérője.
Számold ki, úgyis szeretsz számolni. Azért háromszor akkora az elektron átmérője (= elektrontórusz átmérője) mert a protontóruszban nagyobb frekvenciával kering a töltés és ettől jobban bekunkorodik a cérna, vagyis a központi graviton-fél, ami körbe megy. Az energiakülönbségeket tudod a proton és az elektron között, a tömegek különbsége 1836-szoros, próbálhatod átváltani frekvenciára, azért érdekes lenne ha valahogy ki lehetne hozni egy kb háromszoros átmérőt. De tudod én a számításokban nem nagyon bízok, mert bármit ki lehet számolni amit akarsz, először azt kell eldönteni teljes egészében és logikusan, hogy mit akarsz kiszámolni. Itt lehet nagyokat tévedni.
Ahhoz mit szólsz, hogy kimutatták, szóráskísérlettel, hogy a proton belsejében 3 pontszerű szórócentrum van? Hazudnak?
Tudom, azt mondták, hogy 3 pontszerű szórócentrum van, minden kisérlet értelmezés kérdése, első közelítésben tévedtek, második közelítésben álmodtak, harmadik közelítésben hazudtak, negyedik közelítésben fogalmuk nincs mit mértek vagy csak egyszerűen nem hiszem el.
Ha az elektronnak 3 csavarodása van, és a kvarknak egy csavarodása (olyan Möbiusz szalag szerű), akkor megvan az 1/3 elemi töltés. ..annak hiszek, aki több tényt meg tud magyarázni. Te is jó eséllyel indulhatsz a versenyen, lássuk hogy a DVAG elméleteddel mit tudsz megmagyarázni, és tudsz-e olyat felmutatni, amit a többi nem?
Úgyszólván csak olyat tudok felmutatni, nincsen csavarodás a tóruszon, mert akkor nem találna vissza önmagába a graviton. A töltések frekvenciája változhat, ez a frekvencia két esetben enged körbezáródást, az egyik az elektron (= pozitron) energiája, másik a proton (= antiproton) energiája. Egyéb energiáknál a tórusz nem lesz kör alakú, nem záródik körbe, ezért ezek a részecskék elspiráloznak, nem stabilak. Nincs semmilyen Mobius szalag.
A középső graviton nem veszi észre hogy körülötte a tórusz spirálozik?
De, nagyonis észreveszi, a graviton sebessége c négyzet és ha töltést köt meg, tehát a töltés körülötte kering, akkor a sebesség lecsökken c -re. Ez elég lényeges különbség, nem állítható, hogy nem veszi észre a graviton a töltést. Ez így van a fotonban és így van a tóruszban is, a tóruszban is fénysebességgel pereg a graviton-töltés páros (a c négyzet jelölés MINDEN esetben azt jelenti, hogy ez egy becslés és kb 1 millió c -t jelöl).
Korábban azt írtad hogy van a cérna és van egy spirál ami körbemegy. Most azt mondod hogy nincs spirál. Nem jól értem?
A spirál az egy pályagörbe, az nem anyag. Az elektron anyaga kettő darab iciri piciri elemi részecske. Az egyik megy körbe (graviton-fél), a másik meg spirálozik körülötte, ez a töltésrészecske. Így alakul ki a tórusz felület. Mint amikor a Forma 1 autók mennek körbe. Erre sem mondod, hogy az autók perec formájúak, mert perec alakú pályán mennek körbe. Szóval a spirál az a pályagörbe, a tórusz meg a felület amit a töltés jár be.

 

 

Sz. Gábor kérdezi (network) Date sent: 2015.01.06 23:09 Subject: fénysebesség
http://aparadox.hupont.hu/Gravitációs kékeltolódás/ szerint a fénysebesség lefelé esve csökken. Ha ezt a kisérletet egy kicsit elmagyarázná nekem..?

A Pound és Rebka kisérletet én magyaráztam el Tamásnak, mit mértek, hogyan értelmezték a kisérleteiket.
Meg azt is, hogyan értelmezem én a PR kisérleteket, nem a gravitációs kék-zöld eltolódást mérték ki, hanem a fénysebesség növekedését miközben a fény lefelé esik, 22.5 m-t zuhanva a Föld felé.

Tamásnak sikerült egy harmadik fajta értelmezést alkotni, miszerint a fény lefelé esve lassul. Ez az Ő véleménye, számomra egy teljesen abszurd magyarázattal, miszerint húrok paszírozzák a fotonokat és ezért lassulnak. Én nem szeretnék ezzel a verzióval foglalkozni, mert a legcsekélyebb mértékben sem értek vele egyet.

Ami történik a PR kisérletben: Mossbauer hatás alapján mérik a foton sebességnövekedését. A Fe57 által kibocsátott fotont egy másik Fe57 detektor képes elnyelni ha a detektor az emitter mellett helyezkedik el.

Viszont ha csak akár 20 méterrel lejjebb van a detektor, akkor már nem képes elnyelni a leeső fotont.

Amit csináltak: a detektort ráragasztották egy hangszóró membránjára és rávezettek kb 50 Hz-et. Amikor a hangszóró lefelé mozgott akkor a Fe57 detektor képes volt elnyelni a lefelé eső fotont, máskor nem.

Tehát szerintem a lefelé eső fény gyorsult némileg és ezt a sebességnövekedést lehetett kompenzálni a detektor lefelé mozgatásával. Így a relatív sebességek a kompenzálás hatására nem változtak, a Fe detektor elnyelhette a gamma fotont.
Semmi mást nem tudsz kompenzálni azzal, hogy némi sebességet adsz a detektornak, semmiképpen gravitációs frekvenciaeltolódást, valamint értelemszerűen ha lefelé esve lassulna a foton akkor nemhogy kompenzálnánk ezt a sebességváltozást hanem még megis dupláznánk a különbséget, ezáltal mégkevésbé nyelhetné el a fotont a mozgó detektor.

Remélem így érthető a PR kisérlet, mit tettek és miért értelmezték rosszul a kisérletet saját maguk a kutatók is. A gravitációs frekvenciaeltolódás csak a fénysebesség növekedés következménye.

A fény ugyanúgy gyorsul lefelé esve mint egy ágyúgolyó vagy egy feldobott trabant.
A Nap mellett elhaladva is ezért hajlik a fény útja a Nap felé, mert a Nap felé "esik". Nyilván nem fölfelé esik, mert akkor ellenkezőleg hajlana a foton pálya nyomvonala.

Oké, a fény sebessége növekszik a gravitáló tömeg irányába. Nem emlékszem, hogy miként magyarázták másképpen a kutatók eredményeiket. Mindegy. A kérdésem továbbra is az, hogy a rádió/fény/ hullámokat a tömegek lassították, és ez is tény.
Ők termeszetesen nem fénysebességváltozással magyarázták, hiszen nekik szentírás, hogy a fénysebesség állandó, az nem változhat, szerintük. Eszükbe sem jutott. Ők úgy érezték, hogy a gravitációs kékeltolódást mutatták ki. Ez felelt meg az elvárásoknak. Nem mindegy az, nagyonis fontos különbség, ugyanis a PR kisérlet egymaga dönti a relelmet.

Ha a tömegek mellett halad el a fény akkor görbe úton halad. Ehhez természetesen több idő kell, mint amikor egyenes úton halad a fény. Szerintem ennyiről van szó. Tehát nem tény, hogy lassították a fényt, hanem az a tény, hogy hosszabb utat kell megtenni a görbe úton.

 

 

Sum Szabolcs kérdezi (s.szabolcs@gmail.com) Date sent: 2016.01.22 00:24 Subject: fizika
Akárhogy gondolkodom, folyamatosan arra a megállapításra jutok, hogy a fizikában voltaképpen nem létezik vonzó kölcsönhatás..

A természetben nincsenek vonzóerők. Egyetlen egy sem. Ha a kötelet húzod, az is valamilyen módon nyomóerők eredője.

A vákuumot hihetetlen erejű sugárzás tölti ki, ez magyaráz mindenfajta mozgást, mert a gravitonsugárzás örökmozgó, ez a tulajdonsága a gravitonnak, rendkívül gyorsan megy, nagyon nagy erővel nyom és nem veszít sebességet. Ilyen szokatlan a tulajdonsága, fizikus ezt nem foghatja fel, mert ilyet nem lát a makroszkópikus világban. A gravitonpárok sebessége kb 1 millió c, nem tudom mennyi pontosan, ez egy becslés (tőlem).

A nyomóerejét lehet tudni, 1.21 x 10^44 newton, a gravitáció ezzel könnyen magyarázható.

Minden vonzásnak látszó erőt ez a DVAG sugárzás okoz azzal, hogy helyileg valahogy torzul ez a sugárzás, nem tudom hogyan csinálja de az elektromos töltések kellenek hozzá. Nem tudom mi a mágnesség, de egy nagyon fontos dolgot "tudok" róla: a graviton tulajdonságaiból származik a mágnesség ami a fotonmodellből érthető meg.

A foton 4 elemi részecskéből áll, ezek egymás körül csavarodva haladnak fénysebességgel, = c. A foton elektromágneses sugárzás, a működése ezen az ábrán látható: http://astrojan.zz.mu/phot3.gif

Az ábrán a foton metszetei láthatóak, 9 db metszet. Az elektromágneses tulajdonságok váltakozását a 4 részecske egymáshoz viszonyított helyzete szabja meg, ami folyamatosan változik egy hullámhosszon belül, szinuszosan.

Az első metszeten a 4 részecske négyszög alakban helyezkedik el: a 2 graviton A és B van középen és a két elektromos töltés -C és +D pedig a bal oldalon. Ebben az esetben a két töltés mintegy kioltja egymást és a gravitonok mágneses hatása érvényesül kifelé.

A harmadik metszeten a 4 részecske egyvonalba kerül, a 2 graviton közrefogja az egyik töltést, mintegy leárnyékolja a + töltést. A rendszerből a negatív töltés "kilóg", kifelé a foton részecske negatív elektromos tulajdonságú lesz.

Ettől lesz a foton egyszer elektromos, majd negyedhullámhosszal később mágneses tulajdonságú. Ennyit tudok a mágnességről.

Félhullámhossznál a mágnesség pólusa ellenkezőre vált, majd újabb negyedhullámhossznál az elektromos töltés vált pozitívra, mert a negatív töltés árnyékolódik a gravitonok által közrefogva.

Teljesen egyetértek amit az 1. pontban írtál, a részecskék ütköznek és így alakul ki a nyomóerőből a nyomás, ami nagyon sok (pillanatnyi) nyomóerő eredője.

Valami hasonló lehet a mágneses hatásnál is, horribilis mennyiségű graviton kószál mindenhol. A vonzásnak látszó erő mindig csak nyomóerők eredője lehet. A töltések is ebben a graviton közegben fejtik ki a hatásukat ami egyszer közelítést, a másik esetben távolítást okoz.

Az eddigiek során nem találtam semmiféle kielégítő magyarázatot arra, hogy mi tartja egyben az atomot. Az iskolai tananyag szerint az atommag a protonok miatt pozitív (neutron semleges), az elektron meg negatív, az ellentétes töltések pedig "vonzzák" egymást. Ennyi. Magyarul az atommag fog egy lasszót, elkapja vele az elektront és nem ereszti, pályán tartja. Mert máshogy nem nagyon lehet, tekintve, hogy a kettő nem érintkezik fizikailag. Megint csak adódik a kérdés, hogy létezik-e ténylegesen az ellentétes töltésű részecskék között vonzó kölcsönhatás?? Mert szerintem ez egy óriási baromság.. Vagy pedig az atomot is a gravitáció tartja-e össze, mint ahogyan például a Hold kering a Föld körül? Hogy is van ez akkor?
Az atom fantasztikusan félre van értve, szerintem. Az az abszurd, hogy az elektronhéj nem esik bele az atommagba. Az első lényeges probléma az, hogy a héjelektronok NEM keringenek az atommag körül, hanem be vannak pattintva a megfelelő helyekre amit az atommag alakít ki a gravitontengerben.

Az atommag pozitív töltésű, az igaz, de nincsenek benne neutronok. Helyette az atommag protontóruszait elektron tóruszok ragasztják össze. Neutronok helyett is protonok vannak a magban, csak ezekhez a (plusz darabszámú) protonokhoz kötőelektron is tartozik a magban. Ez közönséges elektron, csak nem a héjban hanem a magban van (a héjelektron külön dolog, azt most nem érintjük)

Ezek a magelektron tóruszok hosszabb rövidebb csövecskéket alkotnak, kettőtől kb húsz darabig saccolom a csőalkotó elektronok számát. Ezekben a csövecskékben belül vannak a proton tóruszok. Az így felépített atommag NEM pozitív töltésű felületet kap, mert az atommagnak így egy negatív töltésű külső felülete lesz az elektronok miatt.

Ezért nem esik bele a héjelektron az atommagba !

Vonzó kölcsönhatás nem létezik, mint azt az 1. pontban már kifejtettük. Az atomot valóban a gravitációs erő tartja össze, de nem a szokásos Hold Föld értelemben, mert a héjelektronok nem keringenek az atommag körül. A graviton tenger a bepattintó helyek kialakításában vesz részt.

Mi okozza azt a jelenséget, hogy egy semleges töltésű atom a külső elektronhéjáról 1/2/3 elektront ad át (vagy vesz fel) egy másik atomnak/atomtól, hogy ezáltal pozitív vagy negatív töltésű ionná váljon? Az iskolai tananyag szerint azért, mert a nemesgázok szerkezete (VIII főcsoport) a legstabilabb és a többi atom is erre "törekszik". De miért, mi indítja be ezt a folyamatot és hogyan zajlik le? Mi az, hogy "törekszik"?
A héjelektronok mindig a nekik energetikailag legkedvezőbb helyeket foglalják el a bepattintós helyek közül. Attól, hogy nem egy keringési pályáról van szó hanem bepattintós helyekről, még igaz marad az energiaminimumra való törekvés. Ez a törekvés egy kényszer, amit a hallatlanul erős gravitontenger helyi szerkezete másszóval a helyi nyomóerők alakítanak ki.

Ha előnyösebb energetikailag, hogy egy töltést leadjon vagy felvegyen az atom, akkor ionizálódik, a körülményektől függően.

Ez az előnyösebb úgy fogható fel, mint amikor egy kályhát begyújtasz és az izzik. Ebben az esetben magától energia fog áramlani belőle a környezetbe egészen addig amíg a környezettel energiaegyensúlyba nem kerül. Ez egy stacionárius állapot, amikor a környezetből már ugyanannyi energia (foton) áramlik a kályhába befelé, mint onnan kifelé (= a kályha lehűlt).

A természet dinamikus, statisztikus mozgású, a hajtóerő mindig a graviton, ami örökmozgó.

Hogyan lehetséges az, hogy például egy elektron (vagy egy graviton) sosem lassul le, hanem mindig fénysebességgel mozog az idők végezetéig? Mi táplálja ezt a mozgási energiát folyamatosan? Mert ha például a vákuumban egy test nekiütközik egy másiknak, akkor – gondolom én – az ütköző test lelassul, átadja a mozgási energiáját a másiknak, amely emiatt felgyorsul (és egyúttal pl. fel is melegszik). De az elemi részecskék is ütköznek. Akkor azoknak honnan van mindig ugyanannyi energiájuk ennek ellenére? Ha az elemi részecske az ütközés miatt lelassul, akkor milyen energia és hogyan pótolja neki vissza ahhoz, hogy fénysebességgel mozogjon tovább?
Az elektron mozgása lelassulhat, különböző sebességű elektronok léteznek, régi tévékben, elektronmikroszkópban az elektronokat gyorsítják. A graviton mozgása is lelassulhat amikor töltést köt meg, ezáltal a komplex sebessége c négyzetről c -re csökken.

A graviton örökmozgó, nem veszít energiát, ő a mozgató, ez egy igen szokatlan tulajdonság. Az elemi részecskék szintjén számítani kell szokatlan tulajdonságokra, ezt a részecskefizikusok is így látják. Abszurd dolgokat kell megmagyarázni, ehhez szokatlan tulajdonságok szükségesek. Meg kell különböztetni a képtelen dolgokat a szokatlan dolgoktól. Itt pl a térgörbítésre gondolok ami képtelenség, mert az egy kitalált, idealizált, nemlétező dolog. A graviton, ami fizikailag létező (nem baj ha az okosok nem tudták még kimutatni) részecske már lehetnek furcsa tulajdonságai. A kitalált téridőnek meg nem lehet semmiféle tulajdonsága csak annyi amennyit definiálunk neki. De ez is csak képzeletbeli lesz és soha de soha nem jelenik meg a szervetlen valóságban.

A gravitonok ütközései nem olyanok mint amikor egy csapágygolyó nekikoccan a földnek. A gravitonok szerves egységet alkotnak az általuk létrehozott anyagi világgal. A graviton nem veszít energiát. Amikor a Föld elnyel némi gravitont akkor az szerintem azt jelenti, hogy körpályára áll, normál anyag lesz belőle például elektron. A graviton továbbra is működteti az elektront, az idők végezetéig ha hagyod. A graviton pörög az elektrontórusz belsejében, az elektron soha nem veszít energiát ha békén hagyod.

A graviton maga az energia, nem kell pótolni az energiáját, mert ő maga az. Nem olyan mint a makroszkópikus világ.

Rátérve kicsit a gravitáció kérdésére is. Elméleted szerint a gravitációt gravitonok okozzák, melyek a vákuumban mindenhol minden irányban hatnak és óriási nyomás alatt tartanak minden más részecskét (ideértve például az atomokat). De hogyan fejthet ki nyomó hatást egy olyan részecske, melynek nincs tömege? Hogyan "állhat meg" a fény az eseményhorizonton a gravitonáram (éter) "ellenszelében", ha sem a gravitonnak, sem a fotonnak nincs tömege? Hogyan térítheti el a gravitonáram (éter) a test mellett elhaladó fénysugár pályáját, ha sem a gravitonnak, sem a fotonnak nincs tömege?
Semmilyen részecskének nincs tömege, a tömeg NEM alapvető tulajdonsága az anyagnak, az elemi részecskéknek nincs tömege. A tömeg illúzió akkor ugrik elő amikor az energiarészecskék körpályára állnak és a tehetetlenségüket makroszkópikusan mi tömeg tulajdonságként érzékeljük.

Tehát nem a tömeg tulajdonság a meghatározó a részecskék viselkedésében, nem ebből kell kiindulni. A keringő energiarészecskéknek tehetetlensége van. A nyomó hatást a graviton okozza.

Semmi köze tehát az eseményhorizonton való megálláshoz a tömegnek ilyen értelemben. A gravitonok a pörgő (keringő) energiarészecskékkel lépnek kapcsolatba és rájuk nyomóerőt fejtenek ki, nem tudom hogyan csinálják.

Az eseményhorizonton csak a KIFELÉ tartó fény foton "áll meg", a befelé tartó foton sebessége 2c. Egyéb részecskék meg nem állnak meg ott, a gravitonszél simán fújja befelé a normál anyagot.

A fotonhoz egyébként rendelhető tömeg tulajdonság, mert csak az álló fotonnak nincs tömeg tulajdonsága. De álló foton nem létezik, ezért ez így értelmetlen, hogy a fotonnak nincs tömege. Semminek sincs eleve, ez egy szerzett tulajdonság.

Ha a graviton ennyire csekély arányban nyelődik el a barionos anyagban, akkor hogy a fenébe bír mégis ilyen nagy és folyamatos nyomóerőt kifejteni az atomra? Amennyiben ezt nem tudjuk magyarázni vagy akár elméleti feltevésekkel modellezni, tehát, ha ennyire nincsen rá semmiféle ötlet, akkor nem értékelhető-e mindez a nyomó gravitáció elméletének kudarcaként? (Gondolom nem, ez csak elméleti kérdés, melyet fel kell tennem!)
A nyomásgyakorlás mechanizmusát, mikéntjét nem tudom megmondani. Nincs különösebb jelentősége, a lényeg az, hogy nyomás alatt van az anyag, ezt látjuk, mérjük. Ha ráállsz a mérlegre akkor ezt méred, ezt a nyomóerőt (= a horribilis nyomóerők picinyke különbségét, eredőjét). A fizikusok persze minden marhaságot gondolnak erről, hogy a téridő görbül, meg a Föld vonzza a testedet valamint az egyenletek integrálja blabla.

Semmiképpen nem jelenti a nyomó gravitáció kudarcát ha nem tudom hogyan csinálja, mert a relelm térgörbítésének sem az a kudarca, hogy egyetlen fizikus sem tudja hogyan működik a nemlétező téridő. Annak az a kudarca hogy 1. nem létezik, 2. rosszul írja le a gravitációt, 3. a látszó világot írja le. A hogyan csinálja az fel sem merül, mert ahhoz legalábbis léteznie kellene, amihez semmi de az égvilágon semmi esély sincs.

A graviton elemi részecske nagyon furcsa és a makrovilágban szokatlan viselkedésű, ezt biztosan lehet tudni róla.

Azt mondod, hogy a gravitonáram (éter) egy része elnyelődik a tömeggel rendelkező testekben. Az alapvető fizikai törvények szerint, ha a sugárzás elnyelődik, akkor a sugárzást elnyelő anyagi testnek kell átadnia az energiáját, amelyben elnyelődött. Elképzelésem szerint, ha a mozgási energia átadódik, akkor az egyebek mellett hőt generál. De akkor hogyan lehetséges az, hogy számtalan égitest lebeg az űrben kővé fagyva, miközben már évmilliók vagy akár évmilliárdok óta folyamatosan nyelik el ezt az óriási graviton mennyiséget? Azt értem, hogy összeomlott csillagok később is forrók maradnak, de van nagyon sok olyan égitest, amely mondjuk -260 C fokon megfagyva lebeg az űrben. Ennek az elnyelő hatásnak a következménye az is, hogy a bolygók magja folyékony és nagyon forró? Ez nem a nyomás következménye? Ha pedig a gravitonok elnyelődésének a következménye, akkor hogyan lehetséges az, hogy a graviton-elnyelődés miatt éppen a bolygó magja lesz folyékony és forró, hiszen a gravitonok a magot érik el legutoljára...(?) Nem pont fordítva kellene történnie ennek?
A természetben nem léteznek a törvények. Sem alapvetőek sem a másmilyenek. A makroszkópikus megfigyeléseink nem használhatóak a mikrovilág leírására, arra pedig semmiképpen, hogy eldöntsük mit tehet egy részecske és mit nem. A makro jelenségek a részecskék miriádjainak statisztikus ütközéseiből, egymásra hatásából állnak elő, ezekből alkotjuk meg mi a törvényeinket, amik makroszkópikus szinten működnek is, lehet rá számítani és lehet számolni velük.

A graviton nem úgy ütközik ahogy egy ágyúgolyó ütközik a falba. A graviton nem áll meg az elnyelődéskor mert ő örökmozgó. A hőtermelés persze valós, a gravitonok elnyelésétől a Föld belseje melegszik. Hogyan csinálja? Már mondtam, nem tudom. Tény, hogy melegszik. Mint ahogy melegszik a Jupiter, a barna törpék, a keletkező csillagok vagy a kihűlni nem tudó fehér törpék.

Az égitestek hőmérséklete (egyéb hatások mellett) elsősorban a tömegüktől függ. A kisméretű égitestek kevés gravitont nyelnek el és gyorsan hűlnek, mert vékony a hőszigetelő réteg, ezért hidegek.

Ahogy nő a tömeg egyre több gravitont nyelnek el és egyre vastagabb a hőszigetelő réteg amin keresztül (elsősorban) a magban képződő hőt el kell vezetni a világűr felé. Ebből következően minél nagyobb az égitest tömege annál nagyobb lesz a maghőmérséklete ami a felszíni hőmérsékletre is hatással van.

Igen, a graviton elnyelő hatás következménye, hogy a bolygók, csillagok magja folyékony és forró. Egy aszteroida nyilván lehet hideg, mert sok nagyságrenddel kisebb mint egy csillag. Akármennyi ideig nyeli is a gravitonokat, hiszen a hűlés is folyamatos. A hőtermelés és hőleadás egyensúlyi helyzete szabja meg az égitest hőmérsékletét.

Nem, nem a nyomás következménye. A nyomástól nem melegszik fel semmi. Attól melegszik fel amikor nyomás alá HELYEZED.

Egy biciklipumpát nyomsz, akkor az felmelegszik. Ha nyomás alatt tartod, de semmit nem teszel vele akkor az szépen lehűl. Hiába tartod nyomás alatt, akkor is szobahőmérsékletre hűl nemsok idő alatt.

A bolygó magja lesz forró mert ott koncentrálódik a tömeg, a mag sűrűbb mint a kéreg. Valamint az ott képződött hőnek kell a legnagyobb utat megtenni a világűrbe való kijutáshoz, neki kell a legvastagabb szigetelő rétegen keresztülvergődnie.

Nem az számít, hogy mit ér először a gravitonsugárzás, hanem, hogy hol nagyobb a tömeg, a gravitonelnyelés tömegarányos. Nem, nem fordítva kellene történnie, pontosan jól történik.

Tegyük fel, hogy a Föld körül keringő űrhajóban vagyok. Ez mindössze 400 km távolság a Földtől. Hogyan lehetséges az, hogy a rendkívül csekély távolság ellenére a Föld árnyékoló hatása itt nem idézi elő pl. azt, hogy minden utas és fedélzeten lévő tárgy egy idő után végül mind az űrhajó Föld felőli oldalára rendeződik?
A Föld árnyékoló hatása minden egyes atomra EGYFORMÁN hat az űrhajóban lévő tárgyakra. Az űrhajóban súlytalanság van. Akkor rendeződne az egyik oldalra minden, ha az űrhajó egyik fele nagyon vastag ólomból lenne, a másik fele meg mondjuk papírból.

Feltételezem, hogy a Nap árnyékoló hatása minden oldalról egyenletes. De akkor hogyan lehetséges az, hogy a Nap körül a bolygók nem tökéletes körpályán keringenek, hanem ellipszis pályán? A minden irányból ható DVAG ezt évmilliárdok alatt miért nem egyenlíti ki tökéletes körpályára? (illetve spirális pályára, hiszen ne feledjük, hogy az egész nagy sebességgel száguld, pl. a Nap is, tehát körülötte a bolygók sem a tankönyv szerinti síkban, hanem egy spirál mentén mozognak – gondolom én). És ez egyébként a bolygók és holdjaik legnagyobb részére ugyanígy igaz. Mi okozza ezt az eltérést? Ha a DVAG állandó mindenhol és minden irányból, akkor hogyan tesz lehetővé körpálya helyett ellipszist?
Semmi köze a körpályához. Vonzó esetben is feltehetnéd ugyanezt a kérdést. A pályák a sebességtől függenek, a sebességnek van iránya és nagysága, mindkettő számít, a pályagörbék változnak, a Hold például távolodik a Földtől, de fékeződés miatt hosszú idő múlva közeledni fog. Mindig van fékeződés, ütközik meteoritokkal, gázfelhők fékezik (néhány atom/m3). A szemből érkező ütközések nagyobbak mint a hátulról jövők.

A DVAG NEM állandó minden irányból !!! Csak idealizált esetben állandó, homogén és izotróp, amikor azt feltételezed, hogy nincs a közelben, sem a távolban zavaró tömeg.

Ha a DVAG állandó lenne minden irányból, akkor nem lenne gravitáció, súlytalanság lenne mindenütt.

Van-e olyan eleme vagy megállapítása akár az általános, akár a speciális relativitás-elméletnek, akár a (szuper)húr-elméletnek, amelyet helytállónak gondolsz, és ha igen, úgy melyek ezek? (például gondolom, a fekete lyuk ilyen, hiszen arra magad is szoktál hivatkozni, noha Einstein térgörbületről és szingularitásról beszél ezzel összefüggésben, melyek nevetséges voltának konstatálásához nem is kell fizikusnak lenni, csak józan ész kell hozzá...).
Van. A húrelméletnek nincs.

A relelm a nyomó gravitációt írja le. Nem a térgörbületet írja le, mert az nincs. A nyomó gravitáció DVAG gradiense van félreértve és ezt értékelik a fizokosok térgörbületként. A relelm egyenletei a DVAG gradiensre vonatkoznak, ezért állítom, hogy a nyomó gravitáció le van írva képletekkel. A fekete lyuk létezik, igen, de ehhez nem kell relelm, más gondolatmenettel is el lehet jutni hozzá, a nyomó gravitáció ilyen. A nyomó gravitációban az eseményhorizont az a képzeletbeli felület ahol a gravitonszél éppen c sebességgel fújja befelé a fényt.

A fekete lyukban egy csillagászati objektum van az eseményhorizonton belül. Semmiféle szingularitást nem jósol a nyomó gravitáció.

El tudnád-e nekem magyarázni az Eötvös inga működését egyszerűen, és hogy ebből mire lehet következtetni a gravitációval összefüggésben és mire nem? Mennyiben áll összhangban az Eötvös inga Cavendish kísérletével? Azt tudom, hogy Eötvös eleve csak vonzást vizionált, ezáltal hamis következtetésekre jutott, ám a kísérlet működési elvét sehol nem találom.
Nem. Az Eötvös inga aszimmetrikus, ezért a két felére eltérő erők hatnak, nem értek hozzá. Nagyon jól használható gravitációs eltérések kimutatására a földkéregben.

Alkalmatlan viszont a gravitáció árnyékolásának kimutatására az általad említett téveszme vízió miatt, mivel ez esetben figyelmen kívül hagyta a másik kvadráns hatását. Pedig nyomó gravitációban azt is figyelembe kellett volna venni.

Fel tudod-e építeni a jelenleg ismert összes fermiont és bozont gravitonból és töltésből? A nemrég felfedezett (???) Higgs-bozon (????) mi voltaképpen?
Nem. Nem tudom az összeset felépíteni, csak azt "tudom", hogy mind ezekből épül fel. Konkrétan csak 7-et tudok felépíteni: elektron pozitron, proton antiproton, neutron antineutron és a foton. Vannak elspirálozó részecskék amik nem záródnak körbe.

A Higgs bozont NEM fedezték fel, nincs ilyen részecske. Hazugság a felfedezés, a média fújta fel, a kutatók maguk sem állították soha, hogy felfedezték. Ők annyit állítottak, hogy van ott talán valami ami egy nagyon kis valószínűséggel esetleg valamilyen részecske lehet, talán. Később máshol találtak hasonló iciri piciri puklit, az eredetit meg nem találták. Egyértelműen háttérzaj a higgys bozont.

A kisérletekben szereplő mérési pontokat sok százmilliárd eseményből válogatták ki, néhány tízet. Ez abszurdum.

Mivel elvetjük a vonzó gravitációt és ezáltal nem lehet helytálló a "nagy reccs" elmélete sem, akkor a ciklikusan felrobbanó univerzum anyaga milyen hatásmechanizmus alapján gyűlik össze újra és újra egy hatalmas fekete lyukba? Elképzelhető-e, hogy rendkívül hosszú idő alatt mindegyik központi fekete lyuk felzabálja előbb a saját galaxisát, majd pedig ha már az univerzális anyag elfogyott, akkor egymást is elkezdik felzabálni, míg végül csak egyetlen "ős fekete lyuk" marad? Ha valós ez a "felzabálás", akkor az egyre növekvő ütemben történik? A fekete lyukak "éhsége" "csillapíthatatlan"?
Valóban, a vonzó gravitáció értelmezhetetlen és nincs nagy recs sem, de a nagy recs az más mint ami a valóságban történik. A nagy recs a vonzás miatt egyre lassuló tágulást vizionál majd szép lassú visszafelé esést, amely évmilliárdok alatt végül ismét szingularitásba ejtené a világot. Ennyi időnk sajnos nincs. Persze szingularitás sincs.

A nyomó gravitáció szintén fékezi az Univerzum tágulását, ugyanúgy ahogy egy felfelé kilőtt puskagolyót. A Föld okozta gravitáció fékezi a golyó emelkedését. Az Univerzum anyaga is így viselkedik, az Univerzum által okozott gravitáció is fékezi a tőle távolodó anyagok sebességét.

De véleményem szerint nincs annyi idő, hogy az Univerzum tágulása lefékeződjön (ami nem gyorsulva tágul, mert az egy téves mérés eredménye, egyetlen nagyon távoli szupernova megfigyelésére támaszkodik, aminek sokrétű és hatalmas a mérési hibája). Az összeomlás hirtelen lesz és a fekete lyukak összeolvadása váltja ki. Egyetlen fekete lyuk annyira megnő, hogy annak növekedése megszalad. A hajtóerő a gravitonsugárzás nyomóereje, ez a mindent meghatározó természeti erő. Az összeomlás sebessége c négyzet. A teljes Univerzum anyaga besöprődik a megszaladó fekete lyukba. Ebből lesz az a fehér lyuk, ami egy újabb Ősrobbanást jelent.

Igen, így gondolom, a galaxisok ütköznek, máris sok galaxis cluster alakult ki, a központjukban nagy elliptikus galaxisokkal, amelyek máris több galaxis ütközésével alakultak ki. Ezek középpontjában óriási fekete lyukak találhatóak.

Ennek az ütközéses összeolvadásnak a sebessége nem gondolom, hogy lényegesen nőne, másról van szó. Egyetlenegy fekete lyuk szalad meg és söpri be az ÖSSZES többit, mint amikor a terítéket nem egyenként szeded le hanem az egészet lerántod az asztalterítővel, bele egy megszaladó fekete lyukba. Ha elfogytak a galaxisok akkor az azt jelenti, hogy elfogytak a töltések.

Nem fogy el viszont a gravitonsugárzás, a DVAG, mert az végtelen mennyiségű és ezt tovább nyeli a megszaladt fekete lyuk. Amíg fel nem robban.

Ha véleményed szerint az univerzum anyagát egyetlen óriási fekete lyuk tartalmazta, amely felrobbant, akkor mi idézte elő ezt a robbanást? Vagy általánosabban fogalmazva, mi idézi elő egy fekete lyuk felrobbanását (ha egyáltalán történik ilyen)? Miért nem figyelünk meg soha felrobbanó fekete lyukakat? Nem alapvetően kérdéses az, hogy egyáltalán fel tud-e robbanni egy fekete lyuk, és ha igen, akkor hogyan és miért? Mi ennek a mechanizmusa szerinted?
A felrobbanást a gravitonsugárzás okozza. Különben az okoz mindent, hiszen ő az energia. A graviton örökmozgó, soha nem veszít energiát, mert ő maga az. Ez egy iszonyatos erő, elképzelhetetlenül nagy.

Nincs általánosság, mert egy Univerzumban csak egyszer történhet ez meg. Csak egyetlenegy fekete lyukkal. A többiek nem robbangatnak fel, azoknak az a sorsuk, hogy a kiválasztott fekete lyukba besoroljanak. Mint a többi galaxisnak és clusternek is ez a sorsa.

Azért nem figyelünk meg soha felrobbanó fekete lyukakat mert nem robbannak fel. Csak egy, ezt megfigyelhetjük, ez volt az Ősrobbanás. A nyomait most próbálgatjuk értelmezni.

Nem kérdéses, mert a fekete lyukak nem tudnak felrobbanni. Csak egy, az utolsó. A mechanizmust ld előbb.

A tömeg (és az elnyelő képesség) növekedésével voltaképpen csak úgy érezzük, mintha nőne a gravitációs erő, amely azonban állandó. Mindebből azt a következtetést tudom levonni, hogy a gravitáció végső (legmagasabb) értéke annak a fekete lyuknak a tömegével áll egyenes arányban, amely az univerzum összes anyagát tartalmazza (mert különben ugyebár ezek szerint minden fekete lyuknál lehetséges nagyobb tömegű, egészen azzal bezárólag, amely az univerzum összes anyagát magában foglalja). Jól látom ezt?
Nemcsak úgy érezzük, mert számunkra a gravitáció mindig 2 erővektor különbsége és ez a különbség a tömeggel nő. Az eredeti, gyengítetlen DVAG nyomóerő az állandó igen, de amit mi érzékelünk belőle az tömegfüggő.

A gravitáció végső, legmagasabb értéke akkor nyilvánul meg ha egy tömeg az összes gravitációs sugárzást elnyeli ami az egyik oldalról éri. Ez esetben a teljes nyomóerő éri a felszínt, míg alulról már semmi.

Nem tudni, hogy ez megtörténik e, lehet, hogy a teljes Univerzum anyaga sem elég ehhez. De az is lehet, hogy van akkora fekete lyuk ami képes a teljes sugárzás elnyelésére. Elképzelhető, hogy ebben a kérdésben segíthetnének számítások, végülis a DVAG nyomóereje ismert (1.2x10^44 newton) és a gravitációs erő tömegfüggése is ismert.

A gravitációs nyomóerő nagyságát a tömeghez szoktuk kötni, de - én - úgy gondolnám, hogy itt voltaképpen nem is a tömeghez, sokkal inkább a sűrűséghez kellene viszonyítani (?), hiszen mi árnyékoló/elnyelő hatásról beszélünk, és a sűrűség fejezi ki azt, hogy egységnyi térfogatú anyagnak mekkora a tömege. Ennél fogva tehát feltételezem, hogy ha van két ugyanakkora bolygó, melyek közül az egyik gáz, a másik pedig kőzet (mondjuk, gondolom, ilyenből ugyanakkora méret mellett viszonylag kevesebb lehet), akkor a kőzetbolygón sokkal nagyobbnak kell lennie a gravitációnak, mint ugyanakkora gázbolygón. De vajon erre van tényleges bizonyíték?
Szerintem a tömegfüggés a jó. A sűrűséget nyilván figyelembe kell venni, ahol sűrűbb az anyag ott nagyobb tömeggel is kell számolni. A felszíni gravitáció pedig függ a tömegtől való távolságtól és ez a távolság egy gázbolygó vagy csillag esetén nagyobb lehet mint egy tömör kőzetbolygó esetén.

Egy netes meghatározás szerint (kicsit elképedtem....) "_a fekete lyukban - az eseményhorizont mögött - nincs valódi égitest: a fekete lyuknak nincs belső szerkezete, kifelé pedig csak a tömege, töltése és perdülete nyilvánul meg_". Ez igaz? Ha nincs anyaga, akkor mi történik azzal a baromi sok anyaggal, amit magába "olvasztott"? Ha nincs belső szerkezete, akkor miért gömb alakú? A definíció szerint csak egy pont, egy szingularitás van benne és semmi más. De ennek így én nem sok értelmét látom, mert ez ellentmondana minden racionális észérvnek.
Ez így van minden elmebeteg országban, ahol a nemlétező téridőt görbítik és halvány fogalmuk nincs mit is kéne kezdeni a saját fekete lyuk hülyeségükkel. Teljesen igazad van, ennek így nem lenne semmi értelme. De szerencsére nem mindenki ilyen teljesen hülye.

A helyzet ezzel szemben az, hogy CSAK pont a szingularitás nincs benne, mert a fekete lyuk közepén nulla a gravitáció (= a gravitációs nyomóerők különbsége nulla).

Ha a fekete lyuk eseményhorizontjáról még a fény sem tud kiszabadulni, akkor miként lehetséges az, hogy a fekete lyuk anyagot lövell ki magából? Hogyan? Honnan ehhez az erő? Mit lövell ki tulajdonképpen?
a. nem biztos, hogy a fekete lyukból jön ki a jet. Jöhet a környezetből is.
b. csak tengelyirányban jön a jet, ami azt jelenti, hogy a fekete lyuk e tengely körül forog, lehet igen nagy sebességgel. Ebben az esetben a lyuk anyagának centrifugális ereje van és így tengelyirányban esetleg gyengítheti a fekete lyuk gravitációs hatását s ennek következtében kiszabadulhat egy gravitonsugárzás. Ez a sugárzás viheti magával a Jetet. Azért gondolom, hogy ez gravitonsugárzás lehet, mert a jetek sebessége jóval meghaladhatja a fénysebességet, ez megfigyelés. Persze a fizikások ezt nem látják be, bármit képesek kitalálni a fénysebesség maximum védelmében. Pl azt, hogy azért látszik c-nél nagyobb sebességűnek a Jet, mert szög alatt látjuk. Csakhogy ez annyit tesz, hogy a sebessége mégnagyobbnak adódik, nem pedig kisebbnek. http://www.nrao.edu/pr/2005/fastblazars/

Az erő mindenképpen a graviton.

Igaz-e, hogy az univerzum hőmérséklete folyamatosan csökken? Ha igaz, akkor ez hogyan fordulhat elő a gravitációs sugárzás közepette (amely elvileg folyamatosan elnyelődik és ezáltal "melegít" minden barionos anyagot?
Ezt így nem tudom. Ha például egy gázhalmaz térfogata nő akkor az lehűl. De az Univerzum nem egy szimpla gázhalmaz, ráadásul nyitott rendszer, szerintem.

Valóban, a gravitonsugárzást folyamatosan nyeli és ez melegíti. Nem nagyon tudom értelmezni az Univerzum hőmérsékletét.

Egyes elméletek szerint mikroszkopikus méretű fekete lyukak is léteznek (az LHC kapcsán sokan ezért is tiltakoztak, nehogy egy ilyen megsemmisítse a Földet :)))). Ennek van bármi alapja? Ha igen, hogyan lehetséges (ez a szerintem nonszensz gondolat)?
Nem léteznek. Fekete lyuk 1.4 Naptömeg felett alakulhat ki. Csak az elmebeteg fizikusok térgörbítéses képzelgései miatt gondolják, hogy mikroszkópikus feklukak alakulhatnak ki, ha nagyon nagy lenne az energiakoncentráció egy kicsiny helyen. Aztán, hogy ragozni lehessen a hülyeséget a béna kitalálta, hogy ezek elpárolognak. Nem párolognak el, mert nem is képződnek.

Több helyen is olvastam már, miszerint: "_a fekete lyuk sűrűsége kisebb lehet, mint a vízé vagy a levegőé_." Ez igaz??? (Nem bírom elképzelni...) Ha pedig igaz, hogyan kell ezt érteni? Azért írják ezt, mert abból indulnak ki, hogy a fekete lyuk belsejében egy szingularitás van és abban található az összes anyag, amit a fekete lyuk magába szippantott...(?) De hát a szingularitás egy merő vízió, egy ostobaság, nem??? Legalább is én ezt olvasom ki a modellekből, mert úgy látom, hogy a DVAG-ot feltételezve szingularitás (mint egy matematikai pont, azaz egy FOGALOM, mint definíció, egyszerűen nem létezhet!). A sűrűség megmutatja, hogy egységnyi térfogatú anyagnak mekkora a tömege. Ha a fekete lyuk baromi sok anyagot magába szippant, akkor feltételezem, hogy egységnyi térfogata iszonyú nagy tömegű (?). De akkor hogyan lehet egy fekete lyuk sűrűsége kisebb, mint a vízé vagy a levegőé? Nem értem...
Hogy értenéd, amikor úgy hülyeség ahogy van. A fekete lyuk fizikailag egy objektum, valószínűleg egy neutroncsillag. Ez az objektum egy képzeletbeli felület mögé van bújva, mint egy láthatatlanná tévő köpeny. Az objektum határa NEM az eseményhorizont, mert a benne lévő neutroncsillag ennél kisebb, a sűrűsége nagyon nagy. A neutroncsillag felszíne a határfelület.

Ha most egy sokkal nagyobb térrészt tekintesz fekete lyuknak, ahol már nincs a neutroncsillagból akkor a sűrűséget kiszámítva nyilván kisebb sűrűségek adódnak, mert beleszámítottad a semmit, azt a térfogatot ahol már nincs semmi. Azt gondolom, hogy az eseményhorizontig számolt térrész is elég sűrű ahhoz, hogy legalábbis neutroncsillag sűrűséget kapjál a fekete lyuk sűrűségére.

Azt gondolom, hogy a sima neutroncsillag még nem tömör, mert a neutron csövecskék még összevissza állnak, esetleg nem túl hosszú láncokat alkotnak. További nyomással (ami fekete lyukká teszi) a neutroncsövecske láncok hossza nőhet és tovább rendeződhetnek, úgymond egy kristályos szerkezet felé, ami további sűrűségnövekedéssel jár. Így süppedhet be a neutroncsillag az eseményhorizontja alá és válhat fekete lyukká.

De az objektum megmarad egy nagysűrűségű neutroncsillagnak és semmiféle szingularitás nem alakul ki, természetesen.

Azt állítod, hogy az eseményhorizonton azért "áll" a fény, mert ott éppen fénysebességgel áramlik befelé a gravitációs sugárzás. De ez hogyan lehetséges, mikor éppen a DVAG modell alapjaként határozod meg azt, hogy a gravitációs nyomást okozó gravitonsugárzás állandó és a sebessége a fénysebesség négyzetével egyenlő. Akkor az eseményhorizonton mitől "fékeződik le" simán "c" sebességre?
A fénysebességű DVAG beáramlás azt jelenti, hogy befelé több graviton áramlik mint ami kifelé jön. Amikor ez a befelé menő többlet elegendő lesz a kifelé tartó fény lefékezéséhez (ez van az eseményhorizonton) akkor erre azt mondom, hogy c sebességgel áramlik befelé a DVAG.

De a gravitonok valós sebessége mindig c négyzet, ami befelé megy annak is és ami kifelé jön annak is. Tehát nem egy valódi áramlásról van szó, hanem csak egy befelé tartó többletről. Az ugye világos, hogy a c négyzet jelölés mindig azt jelenti, hogy körülbelül 1 millió c, ami egy becslés.

Miből jutottál arra a következtetésre, hogy a gravitációs nyomás a földfelszíntől lefelé haladva egy ideig nő, majd újra csökken? Elvileg a kéregtől a köpeny, a külső mag és a belső mag felé haladva folyamatosan nő az anyag sűrűsége... Most akkor mi a valós helyzet?
Ez a valós helyzet: http://astrojan.zz.mu/images/grav.jpg

Nem a gravitációs nyomás nulla a Föld középpontjában, hanem a gravitáció. Ezen azt értem, hogy a gravitációs gyorsulás nulla, az erővektorok kiegyenlítődnek. A nyomás természetesen maximális lesz a tömegközéppontban, viszont itt súlytalanság van. Semmiféle szingularitás nem alakulhat ki emiatt. A szingularitás különbenis matematikai fogalom, a természetben nem fordul elő. Mint ahogy szinuszgörbe vagy egyenes sem fordul elő.

Azt mondod, hogy a DVAG hatásmechanizmusának matematikai leírása készen van. Ezt te készítetted el? Vagy voltak elődök, akiktől "eltanultad" ezt az elméletet?
A DVAG gradiens leírása a relelm egyenleteivel történhet, mivel fizikailag ez van a téridőgörbítés helyén. A téridő csak egy leírás, egy matematikai modell. A fizikai valóság a DVAG és annak gradiense.
Jelenti-e mindez azt, hogy véleményed szerint a realitivitáselmélet nem teljes egészében egy kalap szar, úgy ahogy van, hanem esetleg vannak használható részei, melyeket átalakítva működhet is akár ez a modell (pl. a tiéddel együttesen....)? Szerintem Einstein a világtörténelem egyik legnagyobb szélhámosa és legkártékonyabb alakja, aki inkább börtönt érdemelne a fizika fejlődésének 110 éve történő masszív gátolásáért, mint elismerést... Meg azok a "vallási fanatikusok" is, akik az ő baromságait mantrázzák, még az életük árán is...
Pontosan ez a helyzet, véleményem szerint a relelm használható a nyomó gravitáció leírására, bizonyos megkötésekkel.

a. a relelm a LÁTSZÓ világot írja le, a képzelt események a valóságban nem történnek meg, csak messziről, menetközben úgy látszanak. Itt pl a hosszkontrakcióra, idődilatációra, relativisztikus tömegnövekedésre gondolok. Ez utóbbit már maguk a fizikusok sem hiszik igazán, dgy az egyik tiltakozó.

b. extrém helyzetben teljesen rossz eredményt ad a relelm, időmegállás, szingularitás, hasonló baromságok. A fekete lyuk belsejében a tömegközéppont felé közelítve a valóságtól való eltérés végtelen nagyságrendűvé válik.

c. az egyenletekbe egy korlátozó tagot beépítve (ami a gravitonsugárzás nyomóereje) és a Föld belsejében ható gravitáció lefutását figyelembe vevő egyenletrendszer kiküszöbölné a szingularitás problémáját és a relelm máris sokkal jobb lenne.

d. nem szabad megfeledkezni arról, hogy a relelm a látszó világot írja le, tehát ha a fizikai valóságra vagyunk kíváncsiak akkor vissza kell számolni, pontosan a relelm segítségével.

e. a fénysebesség nem maximális, ez egy ökörség, semmi nem támasztja alá.

Nem gondolom, hogy Einstein szándékosan cseszte volna el a fizikát, ő úgy érezte, hogy a geometriai magyarázat helytálló lehet. Pedig az asszony tán matematikus volt, ő szólhatott volna, hogy a geometria nem létezik a természetben. Viszont, hogy 110 évre befagyasztotta a fizikát ez bizonyos. Valószínűleg még sokkal tovább is.

Azt mondod, hogy proton esetében a tórusz nagyobbik sugara körülbelül harmadrésze az elektrontórusz sugarának. De miből adódik ez a - szerintem - jelentős eltérés?
A frekvenciából, ahogy a töltés a graviton körül kering. A proton energiatartalma 1800-szor nagyobb, ez egy nagyobb frekvenciájú spirálozást jelent. Ezzel a frekvenciával a proton méreténél záródik körbe a tórusz. Az elektron frekvenciájánál is körbe tud záródni, ez egy nagyobb tóruszt eredményez. Ezért stabilak ezek a részecskék, mert nem mennek sehova, egyhelyben pörögnek a világ végezetéig.

Más frekvenciáknál a részecske elspirálozik, ezek nem záródnak körbe.

Nem tagadod a mezonok létezését, melyek szerinted a földfelszínen keletkeznek. Mit kell mezonok alatt érteni?
Létező, nem stabil részecskék lehetnek, számtalan részecske előállítható a két elemi részecskéből, nem tudom mi a mezonok összetétele. A gluonok, kvarkok és a higgys bozon nincs köztük.

Áttekintettem a Magyari kísérletet. Mi garantálja azt, hogy a kilengés valóban a DVAG nyomás eredménye és nem például időjárási körülményeké, úgy mint szél vagy hőmérséklet következtében az agyag összehúzódása vagy tágulása? Teljesen autentikus volt-e a mérés, azaz hiteles, bizonyítható, megkérdőjelezhetetlen?
Semmi. Egyetlen mérés sem teljesen megbízható vagy megkérdőjelezhetetlen. Ez egy azaz egyetlenegy mérés egy olyan szakembertől aki ismeri a tornyot, ő tervezte és építette. Elképzelhetőnek tartom, hogy valóban azt mérte, de nem több. Ismételni kell a mérést, érzékenyebb módszerekkel, mindenfajta mérésnél ezt az utat kellene követni. Nem úgy mint a gyorsulva tágulás esetén (egyetlen egy nagyon távoli szupernova, hatalmas bizonytalansággal) Nobel díjat ért, vagy a higgs bozonnál (egy kisérletsorozat, a második kisérletsorozat máshol mutatott puklit, halmocskát, erről nem beszélünk) Nobel díjat ért.

A Magyari kisérletet tovább kell fejleszteni, kevés a megfelelő Napfogyatkozás. Az alacsonyan bekövetkező fogyatkozások hasonló módszerrel mérhetők, mert csak ez lehet hatással a tornyokra. De érzékenyebb lehetne egy belógatott súly, hosszú felfüggesztésen, akár lézeres detektálással. A hatás kicsiny, jól fel kell készülni a kimutatáshoz.

A magasan bekövetkező fogyatkozások graviméteres megfigyeléssel vizsgálhatók, kínaiak próbálták ismételni Wang megfigyeléseit, úgy tűnik sikertelenül.

Tavaly felmentem pestre a fogyatkozáskor, de azt hiszem kevés volt a felkészültségünk, egy rendesebb teodolitunk volt csak meg egy szintező műszer ami kevésbé volt alkalmas pontos méréshez. Egy műszer pedig kevés, legalább 5 műszer kellett volna.

Nem tudtuk reprodukálni Magyari eredményeit, de nem is voltunk profik. A kérdés nyitva maradt, szerintem. Szélmentes idő volt, legfeljebb enyhe szellő. A Magyari fogyatkozásnál csaknem ideális volt a Nap állása a horizonton.

Azt mondod, hogy Napfogyatkozáskor (= fedéskor) a Földfelszínre ható gravitációs erő növekszik. De miért??? Ha a Nap és a Hold is fedésben van, azaz "duplán" árnyékol, akkor nem pontosan annál kisebbnek kellene lennie a nyomó erőnek, ami a Földet éri??
A Nap-Hold hatása függ az égbolton való magasságuktól. Tételezzük fel, hogy a zeniten vannak. Amennyiben egymás mellett vannak, akkor mindkettő árnyékol az eredeti sugárzásból, ami csökkenti a földfelszíni gravitációs hatást, a gravitációs gyorsulást. (Ha pont alattunk vannak, éjszaka, akkor a gravitáció nálunk nagyobb lesz, természetesen).

Ha fogyatkozás van a zeniten, akkor a Nap az eredeti sugárzásból árnyékol, de a Hold már nem, ő a Nap által gyengített sugárzásból árnyékol, ami kisebb árnyékolást jelent, tehát kevésbé csökkentik a földfelszíni gravitációt, mint amikor egymás mellett vannak.

Tehát nem akkor árnyékolnak duplán amikor fedésben vannak, hanem akkor amikor egymás mellett vannak.

Vitatod, hogy az univerzum a semmiből keletkezett. Ebből - szerintem - egyetlen következtetés adódik: mindig is létezett. De ha így van, akkor is kérdés számomra, hogy honnan van ez az anyag? Vagy ezt nem lehet értelmezni? Egy olyan mindenütt és mindenhol egyszerre ható koordinatív erőt – melyet mások Istennek neveznek – Te nem tartasz reálisnak? Szerinted "Isten" létezése – bármit is jelentsen ez a szó – teljesen kizárt? A Te elképzelésed szerint honnan az anyag? És miért pont annyi, amennyi, és nem kicsivel több vagy kevesebb?
Az anyag (ami energiarészecskéket jelent) mindigis létezett, ez a létezés attribútuma, ezzel kell barátkozni, ezt nem lehet értelmezni, az anyag létezik, van.

Ha az erőt istennek neveznéd az debilitás lenne, mert akkor a villamost is nevezhetnéd nagymamának. Nem kizárt isten létezése, csupán gyengeelméjűség egy olyan valamiben vakon hinni amire semmi jel nem utal, semmi értelme nincs és nélküle is remekül értelmezhető a világ.

Ha csak isten teremthette a világot (tegyük fel), akkor ki teremtette istent? A kérdés ezzel nincs megoldva, de az emberek képesek tőle megnyugodni és képesek valamibe kapaszkodni, túlvilág satöbbi. Lelki szerepe van a sokféle istenhitnek. Fizikailag semmi.

A honnan az anyag kérdés így értelmetlen, van. Ennyi van. Az anyag egy végtelen gravitontenger, az Univerzum meg egy maroknyi töltés ami a gravitonokkal képes kapcsolódni és körpályára állva létrehozni a normál anyagot. Ha nem lenne képes pontosan körpályára állni és egyetlen frekvencia sem lenne alkalmas erre, akkor a (megszokott) anyai világunk nem létezhetne. Szerencsére van kettő is, kétféle frekvencia, amelynél a graviton-töltés páros pálya pontosan körbezáródik. Az egyik az elektron, a másik az antiproton (vagy az egyik a pozitron, a másik a proton)

A több vagy kevesebb kérdést szerintem maga az ősrobbanás dönti el, az Univerzum akkora amekkora anyagmennyiségnél éppen felrobban az ős fekete lyuk (nevezhetjük talán fehér lyuknak is). Némi analógia lehet az SNI szupernovákkal, az is akkor robban fel amikor egy bizonyos tömeghatárt elér.

Azt mondod, hogy az eseményhorizonton kívülről a foton lassan "kimászik a gravitációs kútból" és fokozatosan c sebességre gyorsul, mert kifelé egyre kisebb a gravitonszél. De mi adja a gravitonnak ezt a plusz energiát??? Honnan nyeri vagy "kapja" ezt??? Valahonnan kell neki...
A gravitonnak nem kell plusz energia, a graviton örökmozgó, energiavesztés nélkül mozog, ő az energia. Egy elemi energiarészecske. Szokatlan tulajdonság.

Azt mondod, hogy az univerzumok ott vannak, ahol az elektromos töltések vannak. De mi az összefüggés? Miért pont az elektromos töltések és nem pl. a gravitonok? Ezek szerint úgy véled, hogy végtelen számú univerzum létezik egymással párhuzamosan? Ha igen, akkor milyen hatással vannak ezek egymásra? Ebből mi érzékelünk bármit? Meddig terjednek és miért pont addig (és nem tovább)? Nem azt mondod, hogy csak egyetlen univerzum létezik, amely egy "szuper" fekete lyuk felrobbanásával keletkezik és egy "szuper" fekete lyukká is esik össze?
A gravitonok egy végtelen energiatengert alkotnak, ők mindenhol ott vannak. A töltések meg alkotják az Univerzumokat. Lehetnek többen is véleményem szerint. (a brahmák szerint is különben, érdekes a világnézetük. A bindu náluk az ős fekete lyuk, vagy fehér ha úgy tetszik. Fel is festik a nőcik a homlokukra, olyan fontos nekik)

Pillanatnyilag semmit nem érzékelünk más világegyetemekből, örülnénk ha a sajátunkat tisztán látnánk. De a logikában benne van, szerintem.

Nem, nem állítom, hogy ebből csak egyetlen egy lehet, semmi nem zárja ki a többit.

Azt mondod, hogy a Világegyetem lassulva tágul. Na, és ennek mi az oka? Milyen mechanizmus szerint játszódik le ez a folyamat??
Mint már írtam, ha az Univerzumot rakod a Föld helyébe akkor világossá válik. Az Univerzum gravitációja hasonlóan működik mint a Földé. A feldobott kő visszaesik.

Szeretnélek megkérni, vázold fel, hogy az alábbiak mely elemi részecskéknek felelnek meg. A "+" a pozitív töltés, a "-" a negatív töltés, Ga az "A" graviton és Gb a "B" graviton.
+ -Nem tudom, talán neutrínó.
Ga +
Ga -elektron, antiproton
Gb +pozitron, proton
Gb -
GaGbgraviton pár, a gravitációért felelős graviton. Cirkulárisan poláros tehát van belőle jobbos és balos.
Ga + -
Gb + -
GaGb +
GaGb -
GaGb + - (gondolom foton...?) Igen, a foton. Cirkulárisan poláros tehát van belőle jobbos és balos.

Nagyon jól felvázoltad a lehetőségeket, a 6 stabil részecskén kívül a többi variáció esetleg előfordulhat valamilyen rövid életű részecskében, ezeket nem tudom lokalizálni. Érdekes lenne pl. ha esetleg a neutrínó lenne a +- pár (a neutrínó semleges, elég stabil, egyenesen megy, pontosan fénysebességgel)

Véleményed szerint van-e "vége" a periódusos rendszernek? Ha van, akkor hol és miért nem lehet annál több? Hogyan kell elképzelni azokat az anyagokat, melyek a "végén" lévő elemekből állnak? Melyik elemig létezhetnek szerinted természetes állapotban az elemek az univerzumban? (nyilván azokat nem nézve, melyek instabilak és a másodperc tört része alatt elbomlanak). Periódikusan van ebben a rendszerben egy-egy stabil elem (ld. pl. 114-116 környékén)? Ha igen, szerinted meddig és milyen "minta" szerint?
Nem tudom mi van a 115 -116 -on túl, néhány atomot esetleg sikerült előállítani, rövid életű izotópokat. A 115. -ből is csak rövid életű izotópokat állítottak elő, a stabil izotópot (atomsúly 299) még nem sikerült, az nehezebb.

Azt mondod, hogy az alma azért esik a Föld felszíne felé, mert a DVAG oda nyomja. De akkor miért van az, hogy a szabadon eső test sebessége egy idő után ugyanakkora marad? A levegő közegellenállása miatt? A tankönyv szerint, ha a Holdon leejtek két különböző tömegű testet, azok ugyanakkor érik el a felszínt. De az eltérő elnyelés (és nyomó hatás) miatt szerintem különböző időben kellene elérniük a felszínt, nem?
Igen, a levegő fékezi. Ezért izzik fel pl. a meteorit, vagy elég egy kis denevérszárny ha kiugrasz egy repülőből, hogy megakadályozza a túlzott begyorsulást (a végén persze nem árt egy ernyő)

Ha vákuumban ejted a tárgyakat (akár a Holdon is) egyszerre esnek. A rájuk ható erő tömegarányos és mivel tömegarányos erő éri őket, ezért egyformán gyorsulnak.

A kisebb tömeget kisebb erővel kell gyorsítani, hogy egyformán gyorsuljon egy nagyobb tömeggel. Ha gyorsítasz egy kavicsot ahhoz kisebb erő kell mintha gyorsítasz egy tankot.

Az egyik írásodban azt állítottad, hogy neutronok nincsenek, nem léteznek. Miközben másik írásodban megmagyarázod a neutron felépítését, és hogy mikre bomlik. Akkor most melyik?
Neutronok nincsenek. Nincs olyan, hogy felkvarkos meg lekvárkos neutron részecske. Csak protonok vannak és elektronok. Ebből egy pár minősül neutronnak. A magban azért stabil mert az elektron (= magelektron) több protonhoz tartozik, ezért az elektron nem tud leesni a proton vezető sínek közül. Ha sok az elektron egy izotópban, akkor az elektron leszorulhat a proton nanocső végére és leválhat, magával rántva egy protont is: ebből lesz a szabad neutron. De ekkor már nincs vezetősín második proton és így könnyen leesik az elektron az egy szem protonról, felezési idő kb 10 perc (ami még mindig elég stabilnak számít a részecskefizikában).

Érdekes, mire is bomlik a szabad neutron? Hát elektronra és protonra. Soha nem is állt másból.

Azt mondod, hogy a "sötét anyag" voltaképpen molekuláris hidrogén. Ha ez így van, akkor miért létezik az univerzumban atomi és molekuláris hidrogén egyszerre? Mi annak a folyamatnak a lényege, amikor még atom marad a hidrogén, illetve ahol már molekulává alakul? Mi a "vízválasztó" hatás?
Ezek egyensúlyban vannak, legalábbis erre törekednek (energiaminimumra való törekvés), ahol energia szabadulhat fel ott felszabadul, olyan kémiai folyamatok játszódnak le ahol energia szabadulhat fel. Energiaelnyelés olyan környezetben történik ahol energiabőség van, ekkor az energiabőség ad le energiát.

A vízválasztó hatás az egyensúly. Az egyensúlyok kialakulása mindig milliónyi átalakulást jelent az egyik irányba és egy milliónyinál kevesebb átalakulást a másik irányba. Egészen addig amíg a kétirányú átalakulás sebessége egyforma nem lesz, ez az egyensúlyi állapot.

A hidrogén esetében ez az egyensúlyi állapot erősen el van tolódva a H2, a molekuláris hidrogén irányába, mert a H2 sokkal stabilabb mint az atomos H. Ha sikerülne egy szobányi atomos hidrogént (hirtelen) összegyűjteni, az magától felrobbanna. Nem kell hozzá oxigén, nem víz képződne hanem molekuláris hidrogén.

Van-e tömege egy gravitonpárnak? És a fotonnak? És egy kopasz gravitonnak?
Semmilyen részecskének nincs tömege. A részecskék energiapartikulumokból, energiakvantumokból épülnek fel, ezeknek nincs tömege.

Akkor rendelhető egy részecskéhez tömeg tulajdonság amikor a részecskék körpályára állnak. Ekkor a körbe körbe keringő energiarészecskék tehetetlensége okoz egy makroszkopikusan tömegszerű tulajdonságot. Már a tömeg definíciója is ez: a testek tehetetlenségének a mértéke.

A gravitonpárok szerintem egy DNS szerű pályán haladnak ami azt jelenti, hogy egymás körül keringenek, tehát rendelhető hozzá tömeg tulajdonság. Ez az egymás körül keringő 2 energiarészecske közben nagy sebességgel halad előre, de ettől még kering.

A foton hasonlóan működik, csak itt még plusz két töltésrészecske kolonc is van a graviton páron, tehát rendelhető a fotonhoz tömeg tulajdonság. Csak az álló fotonhoz nem rendelhető, elsősorban azért, mert álló foton nincs.

Kopasz gravitonnak a gravitonpárokat hívom.

Az, amit mi spinnek nevezünk, azonos-e azzal a ténnyel, hogy a részecske a saját tengelye körül forog? Mindegyik részecske szükségszerűen forog? Honnan táplálkozik az energia, amely a részecske "idők végezetéig történő azonos sebességű" forgásához szükséges? A forgás is fénysebességgel történik? Ha egyáltalán lehet ilyet kérdezni, ha egy részecske pl. fénysebességgel mozog egyenes irányban előre, akkor miért kell közben még "forognia" is? Milyen hatása van ennek a valóságban, illetve az ellentétes irányú forgás miatt miért lesznek ugyanannak a típusú részecskének eltérő fizikai tulajdonságai (ha egyáltalán lesznek???) Mi a 2-es spin, mit jelent? egyenlő ez a perdülettel?
Igen, a spin egyfajta forgás, de inkább keringés, ellentétben a fizikusok állításával, miszerint nem az. Nem kifejezetten forgás egy részecske saját tengelye körüli mozgása, mint ahogy egy kocka vagy gömb forog a saját tengelye körül mint egy pörgettyű. A részecskék nem ilyenek.

Az elektron vagy a proton egy tórusz felületet ír le keringés közben, a 2 alkotórészecske a tórusz tengelye körül kering. Ez a keringés okozza a spin tulajdonságot. Kétféle spin van, egy jobbos meg egy balos, a fizokosok - és + jellel jelölik.

Mindegyik részecske mozog, mert valahogy kapcsolódnak graviton energiarészecskével, az pedig örökmozgó. Én inkább valamiféle keringésnek mondanám, mint forgásnak, mert a részecskék forgása már egy másik szabadsági fok ami a testek hőmérsékletének kialakulásában vesz részt a részecskék haladó, rezgő, pulzáló mozgásával együtt.

Az energia gravitonból származik, de a graviton ezzel nem veszít energiát, mert ő az energia, nincs szüksége utánpótlásra, ő mozgat mindent.

Nem forgás hanem keringés, az elektronban (pozitronban) és a protonban (antiprotonban is) a részecskék keringése fénysebességű igen, mivel fényből származnak, a foton kettéhasadásával jönnek létre ezek a stabil részecskék.

Ha egy részecske (= foton) fénysebességgel mozog előre akkor azért forog, mert a vivő gravitonpár is DNS szerű pályán halad előre. Erre kapaszkodik rá a két ellentétes jelű elektromos töltésrészecske, de továbbra is DNS szerű marad a kialakuló foton nyomvonala.

A foton cirkulárisan poláros, ami annyit jelent, hogy az egyik jobbos a másik balos. Különböző tulajdonságuk lehet az azonosak mellett, mert pl elválaszthatók egymástól. A rózsabogár pl. szétválogatja a kétféle polaritású fotonokat és ettől lesz olyan szép és különleges zöldes színe.

A foton nem egyszerű keringésű, ettől lesz 1-es a spinje. A spin annak is a mértéke, hogy hogyan lehet eredeti állapotába forgatni a részecskét. A gravitoné meg kettes, annak ellenére, hogy a fizikosok erélyesen tiltakoznak a létezése ellen. De szerintük kettes (amúgy nem vagyok spin szakértő)

1 db graviton (A vagy B) miért nem egyenesen, hanem spirális alakban mozog előre? Mi készteti az egyenes helyett a spirális mozgásra?? Van erre kísérleti bizonyíték? Más részecskék is mozognak spirálisan?
A graviton A és a graviton B ha egyenesen mozogna, akkor nem lenne anyagi világegyetem, mert akkor nem tudna körpályára állni, nem jönne létre elektron, sem proton. Jó hogy ilyen kalimpáló mozgásuk van, mert így körpályára tudnak állni 2 különböző energia-frekvenciánál is. Ha meg párba állnak, akkor kiegyenlítik egymás kalimpáló mozgását, ezáltal a gravitonpárok egyenesen haladhatnak és okozhatják a gravitációt. Ha nem egyenesen mennének, akkor durván más lenne a világ és nem mondhatnánk azt, hogy a világunk. Mert mi biztosan nem lennénk.

Hogyan lenne a gravitonok bármilyen tulajdonságára bizonyíték amikor a fizikusok még a gravitonok említésétől is frászt kapnak, és azonnal elmegyalázzák neked a térgörbítős gumilepedő cumit.

A gravitonpár egyenes vonalban egyenletesen halad c négyzettel előre. A DVAG az univerzum minden pontján minden irányban egyszerre sugároz (és nyom).
- lehetnek az univerzumnak olyan részei, ahová ez a sugárzás még oda sem ért (?)
Nem lehetnek olyan részei az Univerzumnak ahova ez a sugárzás el sem ért. Ez a sugárzás örök, örökmozgó, végtelen kiterjedésű energiatenger. Ebben a hihetetlen nyomóerejű sugárzásban alakulnak ki az Univerzumok, így nincs értelme olyasmit gondolni, hogy valahova még nem ért oda.

ha meg lehet határozni az univerzum összes anyagának teljes mennyiségét (?), továbbá, ha az univerzum összes anyaga az ősrobbanás előtt egyetlen hatalmas fekete lyukban volt összezsúfolva, akkor az univerzumban nem végtelen mennyiségű anyag van (mert különben ez végtelen nagyságú, illetve tömegű fekete lyukat feltételezne, miközben tudjuk, hogy a gravitációs nyomóerő nem végtelen). De akkor mi alapján mondod, hogy az univerzum végtelen mennyiségű gravitont tartalmaz?
Semmiképpen NEM állítottam olyat, hogy az Univerzum végtelen mennyiségű gravitont tartalmazna. Az Univerzum ennek a végtelen energiatengernek egy kicsiny és véges szeletét foglalja el. Az Univerzum (normál) anyaga is véges mennyiségű.

ha az univerzum teljes anyaga egy fekete lyuk robbanása révén lökődött ki a "semmibe", akkor feltételezem, hogy ez a kilökődés ebből a "pontból" sugárirányban kifelé történt, hiszen egy gömbben lévő anyagtömeg robbant fel. De - ha a gravitonpár az alapvetésed szerint egyenes vonalban mindig csak előre halad c négyzettel és az útját semmi sem téríti el -, akkor ebből az következne, hogy az univerzum minden pontján csak azonos irányból érkezhetne a gravitonsugárzás, a robbanás irányába ("visszafelé") azonban nem (?). Most akkor ez hogy van?
Igen, szerintem is egy gömbszerű robbanás volt. De a gravitonsugárzás NEM a robbanással keletkezett, a robbanáskor (és előzőleg az összeeséskor) csak némi zavar támadt a végtelen gravitontengerben de ez a robbanás után szerintem hamar elsimult. Tehát a robbanás irányába is tart DVAG sugárzás ami a végtelenből jön, szerintem ez a logika tartható.

..mindebből az is következne, hogy az ősrobbanás helyétől sugárirányban az univerzum belső részeiről c négyzet sebességgel kellene folyamatosan elfogynia az összes gravitonnak (hiszen ezek "bentről" kifelé haladnának) (?)
Nem, nem bentről kifelé haladnak a gravitonok, mert nem az ősrobbanással keletkeztek, ez a sugárzás örök és végtelen. Bentről kifelé csak a robbanás pillanatában jöhettek gravitonok, de ezek cirka 10 ezer év alatt elhagyták az Univerzum jelenleg látszó méretét és ez a sugárzás belesimult a végtelenből származó DVAG sugárzásba.

Ha megtalálnám az univerzumban azt a helyet, ahol az ősrobbanás történt, akkor ott elvileg nem lehetne semmilyen DVAG sugárzás a fentiek miatt, hiszen a robbanás középpontjától sugár irányban "kifelé" kellene mozogniuk a gravitonoknak, de semmiképpen nem "befelé" (?)
Ha megtalálnád az ősrobbanás helyét akkor ott nagyon hasonló viszonyokat látnál a többi részekhez képest. Én elképzelhetőnek tartom, hogy később megtalálják, amint ellátunk az Univerzum határáig (ami még nem történt meg és a fizikusok tiltakoznak is emiatt, mert őszerintük lokalizálhatatlan az Univerzum széle, sőt a közepe is).

Az elmélet értelmezésével eljuthatunk-e odáig, hogy a kezdeti fekete lyuk tulajdonképpen csak gravitonokat tartalmazott? Ha igen, akkor
(a) hol voltak a töltések (honnan voltak) és milyen mennyiségben a gravitonokhoz képest?
(b) ez igaz-e az összes fekete lyukra? Ha nem, akkor miből áll a fekete lyuk belseje?
Nem. A kezdeti (összeomlott) fekete lyuk az összes töltést tartalmazta. A gravitonbeáramlás az összeomlás után sem áll meg ezért egyre nagyobb arányú lesz az ős fekete lyuk gravitontartalma. De ez nem azt jelenti, hogy csak az lesz benne, hanem egyre több lesz. És egyszercsak ez a gravitontöbblet szétveti az ős fekete lyukat, egy fehér lyuk ősrobbanás keletkezik. Ismétlem, a gravitonsugárzás irtózatos erő és energia.

Nem igaz a többi fekete lyukra egyenként, csak egyre amelyik megszalad, így az összes többi fekete lyuk beolvad ebbe az egybe.

A normál fekete lyukak szerintem egy-egy agyonnyomott neutroncsillagok amelyek már bebújtak az eseményhorizontjuk mögé. Semmi szingularitás természetesen.

Az abszolút (legerősebb) gravitációnak is ellenálló szuperhős ruhámban le tudnék-e szállni egy fekete lyuk felszínére? Ha igen, úgy meg lehet-e mondani, hogy milyen szerkezetű anyagra szállnék le? Ha a fekete lyuk ugyanúgy anyagból áll, mint egy másik csillag (csak nagyobb a tömege), akkor hogyan lehet értelmezni azt a kijelentést, amiket a modellekben mondanak, hogy "belerepülünk" a fekete lyukba?
Szerintem egy neutroncsillag felszínére szállnál le (ami sokkal sűrűbb mint egy normál neutroncsillag). Az eseményhorizontot nem érzékelnéd, mert az csak egy képzeletbeli, elméleti felület ahol a gravitonszél c sebességgel fúj befelé, ld előbbieket (a c négyzet a gravitonok sebessége egy valódi terjedési sebesség, míg a c sebességgel fújó gravitonszél nem egy valódi sebesség, csak virtuális és azt jelenti, hogy befelé több graviton érkezik mint amennyi kifelé jön. Ez a különbség nettó nyomóerőt okoz és ez a nyomóerő az eseményhorizonton éppen megállítja a kifelé tartó fotonokat. Ezért állítom, hogy c sebességgel fúj befelé a gravitonszél. Ugyanitt a befelé tartó fotonok sebessége 2c lesz).

Hülyeségeket mondanak, megáll az idő meg ilyesmi. Rossz a relativitáselmélet, pontosan ilyen extrém viszonyokra már nem alkalmazható, ezek téveszmék. Ha belerepülsz egy fekete lyukba akkor a sebességed egyre nagyobb lesz aztán nekikoccansz a neutroncsillag felszínének. És abban a pillanatban az elektronjaid belepréselődnek az atommagba (nem előtte !!! Mert addig szabadesésben vagy!)

Belesimulsz a neutroncsillag felszínének anyagába.

Milyen hőmérséklete van egy fekete lyuknak és miért?
Ez a kérdés kicsit értelmetlennek tűnik nekem, a hőmérséklet fogalom atomok és molekulák rezgő mozgó pörgő energiájából tevődik össze, a fekete lyukban nincsenek molekulák. Ott csak egy nagyon erősen rendezett, mondhatnám kristályos neutronanyag van ami nagyon kemény, nagyon sűrű anyag. Nemsok értelme van ott a hőmérsékletnek, szerintem. Más világ. A neutroncsillagok még képesek mocorogni, vannak "neutronrengések" de ezt nem nevezném hőmérsékletnek.


1. Gravitációs sugárzás akkor nem egyenlő gravitációval? Mi a különbség?
2. Mik azok a magelektronok? Lehet, hogy nem figyeltem az órán, de ilyenekről még nem hallottam. A magban protonok és neutronok vannak, nem?
3. Miféle mágneses terek jönnek létre a DVAG-ban? Hogyan működnek ezek, mi a természetük?
4. Egyáltalán mi az a mágneses tér? Miből áll és hogyan fejti ki a hatását? Kérdeztem már tőled hasonlót, hogy mi a mágnesség, de akkor se sikerült megértenem. A neten meg mindenhol csak annyit írnak, hogy az ellentétes pólusok vonzzák egymást. De azt, hogy konkrétan milyen hatásmechanizmussal és hogyan történik mindez, azt még sehol nem sikerült elolvasnom.
5. Ha a héjelektronok nem keringenek a mag körül, akkor mit csinálnak? Fénysebességgel mennek, tehát végül is keringenek, csak a nagy sebesség miatt úgy tűnik, mintha egy gömböt alkotnának. Nem?
6. Egyáltalán hogyan és miért alakulnak ki elektronhéjak? Miért "nem fér el" adott számú elektronnál több egy héjon? Egyáltalán van ennek felső határa? Tehát annak, hogy egy adott rendszámnál már nem létezhet magasabb rendszámú elem?
7. Azt egyáltalán hogyan tudták megmérni, hogy egy elektron sokkal kisebb egy protonnál?
1. Nem, mert van egy minden irányban száguldó gravitonsugárzás aminek óriási nyomóereje van. De ez nem látszik, mert minden irányban hat és az erők eredője nulla. Pedig a nyomóerő elképzelhetetlenül nagy, horribilis a sokadikon, 1.21x1044 newton.
A gravitáció az ami ebből a nyomóerőből megmutatkozik akkor amikor az egyik irány árnyékolt, pl egy csillagtól, fekete lyuk nevű objektumtól vagy akár egy vasgolyótól de ez lehet akár egy tollpihe is.

2. Nem, a magban nincsenek neutronok. Neutronoknak megfelelő proton-elektron párok vannak a magban. http://astrojan.zz.mu/li8.htm
Elektronok ragasztják össze a protonokat, nincsenek gluonok (kvarkok sem) és nincs erős kölcsönhatás. Közeli elektromos hatás van a magban, mert ezek az elektronok szoros közelségben vannak a protonokkal ezért erős a hatás. A héjelektronok bolygónyi távolságban vannak ehhez képest.

3. Sajnos a mágnesség egy szürke zóna, az eddig nem jött le ebből a logikából. Csak a fénymodellt tudom ajánlani, abból lehet következtetni a mágnesség mibenlétére, de csak morzsákban. A graviton és az elektromos töltés együtt hozza létre de a gravitonok okozzák elsődlegesen. Ez abból látszik, amikor a foton alkotórészei a fény keresztmetszeti képén egyvonalban vannak, akkor a foton elektromos tulajdonságú, mert a két graviton (A és B) közrefog egy (+) töltést és így leárnyékolja. A szélső (am. kilógó, felül) (-) töltés szabja meg a tulajdonságot.
Negyed hullámhosszal később a 4 alkotórész négyszöget alkot, mondjuk a bal szára 2 graviton (A és B), a jobb oldali szárat a 2 elektromos töltés alkotja. A 2 töltés semlegesíti egymást és így a bal oldal hatása dominál ahol a 2 graviton van. Ekkor lesz mágneses tulajdonságú a foton.
Félhullámhossznál ismét egy egyenesre esnek az alkotórészek de most a másik (-) töltést fogja közre a 2 graviton és kifelé a foton + töltésjelleget mutat.
Újabb negyed hullámhossz és ismét négyszög alakban állnak, de most az ellenkező oldalon vannak a töltések és a gravitonok, most a jobb szár a 2 graviton és a bal oldalon vannak a töltések mintegy tükrözve. Ekkor ismét mágneses tulajdonságú a foton de ellenkező polaritással.

Az atommagban is megfigyelhető a mágnesség hatása, pl a Be8 mag szétrobban kétfelé, pedig látszólag stabil lehetne. Olyasmi lehet mint amikor a két azonos mágneses pólust akarod összeilleszteni, nem megy, 2 He4 (= alfarészecske) a két mágnes ebben az esetben.

4. Van egy (kvázi) homogén gravitonsugárzás (= DVAG) és ebbe ha elektromos töltések kerülnek bele akkor ott valahogy mágneses zavar keletkezik.

5. Nem keringenek. A keringés magában az elektron tóruszban folyik, ez okozza az elektron spinjét, ez a keringés a fénysebességű, hiszen az elektron (és a proton is) fotonból képződik párkeltéssel (= elektron - pozitron pár, proton esetében proton - antiproton pár) amint a foton mintegy zippzárként kettéhasad. A két fél fénysebességgel halad tovább csak nem egyenes vonalban hanem bekunkorodva. Ha ez a kunkor éppen körbezáródik egy megfelelő frekvenciánál akkor ez a foton fél egy stabil részecskét hoz létre, mert egyhelyben folytatja keringését az idők végezetéig, hiszen ő egy fél foton. Ezért pörög (kering) az elektron és a proton is fénysebességgel.

Szerintem nem alkotnak gömböt a héjelektronok csak minden atom másképpen áll amikor ütköztetik őket.

6. Szerintem a proton-magelektron alkotta mag mágneses teret hoz létre maga körül és a megfelelő helyekre vannak bepattintva a héjelektronok.
Egy példa legyen a Ca40 atommag ahol szerintem egy héj van (= 6 db alfarészecske). Talán ennyi fér el, de itt lehet némi rugalmasság.

Magas rendszámnál stabilitási problémák léphetnek fel, de a 115. elem körül lehet egy sziget. Az ebek szerint ez egy stabil elem, ezzel hajtják az űrhajókat.

7. Az elektron tömege könnyen hasonlítható a protonéhoz, töltésük nagysága egyforma és mégis másképpen térülnek el mágneses térben például.
Az átmérőjük már nehezebb dió, egy beszélgetőtársam éppen most számolta ki mekkora a proton sugara, szerinte 0.88 fm. Ez pont jó a protontórusz sugarának. De ez valójában egy kissé szétfolyó mérési sugár, nem egy konkrét, pontosan mérhető sugár. Az elektrontórusz sugara kb háromszor ekkora.

 

defiant9, https://sg.hu/cikkek/120723/kvantum-osszefonodas-jelei-a-laboratoriumi-fekete-lyukban
"Semmiképpen nem a téridő görbült, mert olyan nem létezik a természetben." De hát kimérték atomórákkal hogy létezik, vagy arra más magyarázatod van?
már hogy a csudába mérhették volna ki egy matematikai, idealizált, a természetben nem létező fogalom fizikai létezését? Ráadásul atomórákkal.

Amit Te téridő görbülésnek vélsz (mert ezzel a matematikai formalizmussal próbálod leírni, de csak leírni a megfigyeléseidet) az nem más mint pl a foton trajektória görbülése a Nap mellett. Nem a téridő görbül hanem a foton pálya. Ezt a fizikai eseményt írod le a függvényekkel.

Nem tudom mire gondoltál az atomórákkal kapcsolatban, talán az idődilatációra? Mert ott amit kimérnek az egy látszólagos időeltolódás, mérhető valóban csak rosszul van értelmezve mert az eltérés csak látszólagos. Ugyanis az órákat csak néhány kivételes esetben hozták vissza és ilyenkor előszöris csaltak (= Hafele Keating kisérlet) vagy csak rendkívüli mértékben összecsapott néhány kisérletről van szó. GPS órát kellene visszahozni ami összesen kb 0.1 sec eltérést szedhetett össze. Ezt kell hasonlítani a földi etalon órákkal. Mindezideig ez nem történt meg.
Azon felfuvalkodott hozzáállás miatt amit itt a fórumon is láthatsz a wikipédiatudósoktól.

Ha rákeresel a gravitational time dilation experiment-re látod, hogy többször kimérték relative kis magasságkülönbségeken is. Mi lenne a magyarázat arra, hogy az az óra amit fentebb raknak többet mutat mint ami közelebb van egy nagy tömeghez? "The existence of gravitational time dilation was very first confirmed via the http://www.circlon-theory.com/HTML/poundRebka.html experiment. In 1959"
A téridőt vagy a téridő görbülését definíció szerint nem lehet kimérni, mert azok matematikai fogalmak. Érted ezt az egyetlen mondatot?

Azt kell megértened, hogy a matematikai fogalmakat mi alkottuk és nem léteznek a természetben. A természetben nincs hexaéder, gömb vagy sík.

Kocka alakú cukor van vagy kockakő, de ez nem hexaéder.
Gömbhöz hasonló formájú csapágygolyó van de ez nem gömb.
Síküveg van de ez semmi esetre sem sík. Mert a sík matematikai (geometriai) elvonatkoztatott fogalom és mint ilyen a természetben nem létezik.
Nem tudod egy méterrúddal vagy atomórával kimérni a gömböt, mert gömb nem létezik.
Amit mérni tudsz az egy gömbhöz hasonlító alakú tárgy, világos?

A time dilatation alumínium órás kimérése egy óriási tódítás, mert a Chou Al órája az NEM óra ! Nem számolja a beütéseket tehát nem óra, hanem egy frekvencia jeladó, egy metronóm ami nem számol.
Az órák arról híresek, hogy számolják a beütéseket és két órát úgy tudsz összehasonlítani, hogy egyszerre indítod őket, majd egy idő után megnézed hányat kettyegett az egyik és hányat a másik. Ha mindkettő ugyanannyit kettyeg akkor a két óra egyformán jár.
Ha az egyik órát közben megsétáltatod vagy kilövöd az űrbe az természetesen másmilyen üteműnek látszik. Ezért összehasonlítani csak akkor tudod az órákat ha a sétáló órát visszahozod és az etalon órákkal egymás mellett nyugvó állapotban hasonlítod össze.

A Pound és Rebka kisérletet nagyon jó, hogy citáltad mert kulcskisérlet, nagyon érzékeny Mossbauer effektussal mutatták ki a lefelé eső fény sebességnövekedését.
Igen, sajnálatos öngól, ugyanis ha megnézed mi volt a kisérlet akkor megértheted mit is sikerült kimérniük (a kisérletezők tudtán kívül).
A Mossbauer effektusnak hála ugyanis a Fe izotóp gamma fotonját egy másik ugyanolyan Fe izotóp detektor el tudja nyelni. Teszi ezt akkor ha a két izotóp egymás mellett van.
Rebkáék zseniálisan kimérték, hogy már 20 méteres szintkülönbség esetén az elnyelés megszűnik (20 méteres magasságból ejtették le a gammafotont) és a 20 méterrel lejjebb lévő detektor már nem jelzett elnyelést (mert a Föld felé eső fény sebessége a 20 méter zuhanás után megváltozott, megnőtt -egy iciri picirivel, ami pont elég volt az elnyelés meghiúsulásához).

Most kitalálták, hogy kompenzálják ezt a sebességnövekedést (nem ez volt a gondolatuk, de szerencsésen ezt tették):
az alsó Fe detektort felragasztották egy hangszóró membránjára és rákapcsoltak kb 50 Hz -et.

Láss csodát, amikor a hangszórómembrán lefelé haladt, akkor a Mossbauer elnyelés megjelent, vagyis a hangszóróval kikompenzálták a lefelé eső fény sebességnövekedését. A hullámhosszváltozás csak ezen sebességnövekedés következménye, tehát PR valójában nem gravitációs frekvenciaváltozást mért ki mert ezt nem tudod a hangszóróval kompenzálni, csak a sebességnövekedést.

Rendben, ne hívjuk órának. De továbbra sem adtál arra magyarázatot, hogy az 1 méterrel fentebb lévő doboz konzekvensen miért rezeg gyorsabban? Miért van konzisztencia egy nagy tömegtől való távolsággal?
szerintem nem rezeg gyorsabban. Véleményem szerint az idő tágulást vagy összemenést órával kell mérni. Az észlelt (távolról észlelt) frekvenciák összehasonlítása nem perdöntő hiszen pl a mentő szirénájának frekvenciáját is másképp érzékeled amint közeledik mint amikor távolodik. Pedig a sziréna tegyük fel egyformán vijjog mindkét esetben.

Tehát a mérésnek így kellene kinézni: veszek mondjuk 10 darab (halálpontosnak mondott) alu órát, szinkronizálom őket. Ezek óraművet hajtanak és számlálják a perceket, a számláláson van a hangsúly.
Ötöt ezután felteszek a polcra és várok. Elég sokat, hogy necsak nanoszekundumos eltéréseket kapjak. Aztán mondjuk egy év múlva (a GPS órák kb tíz évig járnak) visszateszem a polcról az öt órát a többihez az asztalra és összehasonlítom a számlálókat.
Szerintem így lehet gravitációs időösszemenést mérni. De a kérdés jó, valóban gázos, azonban nincs megmérve. Vissza kell hozni GPS órákat vagy a fenti módon kell hozzá kisérleteket tervezni.

Ezzel szemben a sebességből adódó idődilatáció teljes egészében megmagyarázhatatlan, annak fizikai oka nincs. Ezt is vizsgálták a Chou "órával" és a frekvencia érthetően különbözőnek látszott a kb 70 méter hosszú fénykábellel összekötött Al jeladók között (menet közben). Ennek a különbözőségnek viszont fizikai oka nincs, tehát nagy valószínűséggel az eltérés nem valós hanem látszólagos (mint a mentőnél).

Én úgy látom továbbra sem adtál magyarázatot arra, hogy két nyugalmi helyzetben stabilan álló egymástól 1 feet szintkülönbségen lévő szerkezet miért rezeg más frekvencián, amikor azonos magasságon nem mutatnak ilyen eltérést.
Nem érted, hogy NEM rezeg más frekvencián? Nincs megmérve.

Megmérni csak és kizárólag csakis órával lehet, ezt magyarázom. Tévedsz, az Al rezgéseit NEM számlálják mert akkor óra lenne. Igen azt várom, hogy egyfajta számlált rezgés legyen regisztrálva. Igen. Igen. Igen.

Mivel ez nincs így ezért nincs miről beszélni.

Mivel az egy láb magasságból lefelé eső foton sebessége megnő ebből következően a hullámhossza változik (a frekvencia állandó marad) tehát a felső jeladó érzékelt hullámhossza eltérő lehet, ezt mérték ki, először az életében féligmeddig egyetértek ezzel a marhával (= gerő).

Idődilatáció nem létezik, tehát nem rezeg más frekvencián a fenti óra sem hanem mire leér a jel, az más hullámhosszú lesz.
Hasonlóan az Al "óra" sétáltatásához ahol természetesen nem más a kiadott frekvencia csak mire érzékeled másfajta frekvenciát érzékelsz.

Az idődilatáció látszólagos.

Le tudnád írni hogyha csinálok optikai szálból egy hurkot és a földre merőlegesen elhelyezve miként fog a hurok rész fel/leszálló felében változni a fény sebessége?
nem tudom mit tesz az optikai szálban a fény, vélhetően összevissza verődik a belső falon. Amennyiben az atomok abszorbeálják a fotont akkor az kibocsátásnak minősül és így a foton mindig a lokális gravitongradiensnek megfelelően veszi fel a sebességét, iránytól függően.

Vákuumban ha vízszintesen indul a fény akkor a sebessége c, hasonlóan mint a világűrben tömegektől távol a sebessége akkor is c.
Ha a tömegközéppont irányába tart akkor a sebessége c-nél nagyobb és tovább nő.
Ha tükörrel vízszintes irányba téríted akkor a sebessége vélhetően c lesz, de azt nem tudnám megmondani az eltérítéskor mi történik a fotonnal.
Ha felfelé indítasz fotont akkor az szembeszelet kap, ezért a sebessége c-nél kisebb lesz, felfelé a sebessége nő, közelít c-hez, a világűrbe kiérve (elég távol) c lesz.
Elmés a kérdésed, de ehhez tudni kellene miféle mechanizmussal térítődik el a foton amikor tükrözöd (a szálon belül is valamiféle tükrözgetés folyik).

hagyjuk a tükrözést, mert arról nem tudod hogy az elmélet miként kezeli.
A Föld mellett elsuhanó foton sebessége, energiája, frekvenciája, hullámhossza miként változik?
A lényeg az, hogy minden fotonra hatással van a gravitáció, ami egyfajta gravitonszélnek felel meg. Vegyünk egy hasonlatot a széllel, utazik a szélben egy pihe. Ha jobbra fúj a szél akkor jobbra tart a pihe is, ha a szél forog akkor forog vele a pihe is.

Egy fekete lyuk közelében a foton sebessége attól függ milyen irányba halad a foton. Ha pont a fekete lyuk felé megy akkor a pálya egyenes, a sebesség gyorsuló, az eseményhorizonton a foton sebessége 2c.
Ha kifelé jönne a foton az eseményhorizonton belülről az nem fog menni, mert c- nél nagyobb sebességű szél fújja befelé.
Az eseményhorizonton kifelé tartó foton látszólag áll, mert pont c sebességű szél fújja befelé, visszafelé.
Az eseményhorizonton kívül kifelé tartó foton lassan majd kimászik és elég távol fénysebességre gyorsul.

Ez azért van, mert a fotont gravitonpár mozgatja, örökmozgó, normálisan c sebességet "tud" amikor minden irányból egyforma gravitációs sugárzás éri. Ha valamely irányból kevesebb gravitonsugárzás érkezik akkor a foton ebbe az irányba hajlik.
Ha most a fekete lyuk mellett akarsz ellőni egy fotont akkor azt természetesen begörbíti az erős gravitonszél.
Ha az eseményhorizonttal érintőleges lesz a foton akkor körpályára áll.
A foton energiáját a frekvenciája szabja meg, az szerintem nem fog változni. Amikor a sebessége változik akkor a hullámhossza változik.
Ha pl nő a sebessége akkor egységnyi idő alatt nagyobb távolságot tesz meg, így a hullámhossza is nő.
A Földre ugyanez vonatkozik értelemszerűen.

Csűröd csavarod, de csak nem akarod a két szétbontott elméletrészed (kifelé megy, befelé megy) egyesíteni és megmagyarázni hogy mi történik hirtelen az inflexiós ponton.
A foton saját, mondhatnánk intrinsic sebessége adott (= c), ennyit tud semleges gravitációs környezetben, nem veszít energiát (magától), mert örökmozgó. Erre a sebességre gyorsul fel pl amikor kilép egy közegből, mondjuk üvegből. Nem gyorsítja semmi hanem felveszi az ő sebességét, magától lesz ennyi a sebessége amikor megszűnik a környezet hatása.

Ha a szél fújja hátulról akkor gyorsabban megy mint c, ez történik amikor közelít a fekete lyukhoz.
Ha nem központosan közelít akkor ez a hátszél fokozatosan megszűnik és oldalról kapja a szelet. Ekkor már a sebessége visszaáll c-re, hiszen nem kap hátszelet. Nincs semmiféle hirtelen ugrás, ekkor megy el a fekete lyuk mellett, a pálya természetesen görbül a lyuk felé, hiszen oldalról fúj a szél (befelé).
Ha már távolodik a fekete lyuktól akkor egyre nagyobb szembeszelet kap (az oldalszél gyengül), a sebessége fokozatosan c-nél kisebb lesz egy ideig.
Aztán a szembeszél a távolság növekedésével lassan lecsökken és a sebesség visszamászik c-re (amint elég távol kerül a lyuktól)
Csak semmi hirtelen mozdulat, minden a szél irányától függ (és természetesen a foton mozgásirányától)
Semmi sem történik nulla idő alatt, ne a magad értelmezésébe kapaszkodj, mert az téves.

Ha mondjuk felveszel egy grafikont ahol a fénysebességet ábrázolod a fekete lyuktól való távolság függvényében akkor egy fekvő, fordított S alakú görbét kapnál, a nulla pontban (ami a legkisebb távolságnak felel meg a fekete lyuktól) c sebességgel, ez lenne az S közepe. A görbe két végén is c fénysebesség van (jó távol a BH-tól).
Fekete lyuk mellett elhaladó foton sebességváltozásai

A fény foton balról jön a nyíllal jelölt irányba és közelít a BH -hoz (black hole) de elkerülő pályán, nem centrálisan közelít. A fénysebesség eleinte nő, mert hátszelet kap.
Aztán maximuma lesz, mert a hátszél lecsökken amint a BH mellé ér a foton. Ekkor már nulla azaz semekkora hátszelet sem kap a foton, a sebessége beáll c-re (egy pillanatra) ez van a függőleges tengelynél. Ekkor oldalszelet kap és ezért a pálya a BH felé hajlik.
A BH -t elhagyva egyre nagyobb szembeszelet kap, ezért a sebessége c alá esik.
A távolság növekedésével a szembeszél lassan elenyészik, így a foton sebessége felkúszik c -re. Ez van a grafikonon.

Ne keverd a grafikonon feltüntetett esetet (= elkerülő pálya) azzal amikor a foton egyenesen nekimegy a BH -nak (centrálisan).

A nyomó gravitáció konzisztens. Nem találhatsz benne hibát mert a világ így működik. Ha hibát találsz benne akkor még nem érted.

 

Problémák a relativitáselmélet körül

 

Vita 1,   Vita 2,   Vita 3,   Vita 4,         Alias rigó fórum:   OF   OF2   OF3     és       Tudomány cikkek archiv       SG   SG2       Szkept       Hypog       Csivar

Irj a vendégkönyvembe! János Irj a vendégkönyvembe!
janos@biochem.szote.u-szeged.hu


Vissza a Vita 3 oldalra Vissza Astrojan csillagászati képgyűjteményhez

Index Fórum   2016, 2015, 2014, 2013, 2012, 2011, 2010, 2009, 2008, 2007, 2006, 2005,         Reverz   2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011 2012
 
Kozmológia a nyomó gravitáció alapján. Elemi részecskék az anyag alkotórészei: graviton és az elektromos töltésrészecske. Mindkét energiarészecskének tükörpárja is van.
 

www.000webhost.com